sokminden megint

sok sok túl sok minden történt velem az elmúl időszakban... sok rossz, sok jóó de a legtöbb csak történt. hhmmsokmindentakartam írni és persze megint csak fosom a semmiszót. elkezdtem megint az anolt h felkészüljek a felsőfokra ami igen fontos nekem, tán fel se fogom mennyire, semmit nem fogok fel igazán csak megtörténik, visz az utam, az ösztönöm, a sorsom. az első lépcsőre lpptem amely tovább emel mint amik a szüleim, ami szakmailag is kiemelkedővé tesz tán, mindn mást is így, íjj hévvel fogok csinálni, h én legyek az egyik legjobb amerre az utam visz csak arra, de mit és a nagy sors? a késöbbi hatalom, kivételesség, hítnév? ha egymagam maradok a végére? minden erőmmel harcolok a visszatérjek a való életbe, de valami azt súgja h veszteni fogok,most az egyszer, és ha vesztek...nehéz úgy tanulni ha az ember szíve nehéz:( nagyon, és mostanság kezd egyre nehezzebb lenni, persze megint nyávogok de nem, mostanság felborulóban van a belső és a külső világom de teljesen, persze a nagyközönségnek e úgysem fog soha feltünni, de itt mostnem ez a lényeg, hanem az h kezdek eltávolodni mindentől és mindenkitől, és nemtom miért. kapazkodom keservesem életem megmaradt morzsáiba de a áltozás elkezdődőtt és nemtom leálítani, és akiknek kiöntöm a lelkem valahogy nem úgy válaszolnak mint eddig. eddig mindig könnyebbség fogott el mikot életem oszlopaival és azokkal beszéltem akiknek számít a szava, de ez most más, Én vagyok más, idegen, távoli... nem is tudom szívakba önteni. csodás csütörtököm után, ma kimentem az agro+mashexpóra, gyermekkorom legendás kiállításainak egyikére, mikor megérzem a pavilonok szagát elöntenek az emlékek, a baj az h eddig az érzések is elöntöttek, most meg mint egy unott lelketlen bábu mászkáltam a kiállítók közt, és még csak meg sem karcolták az érdeklődésemet, volt kertészkiálltás is, kertépítő ami egyszer elvileg én leszek, jártam ott és semmi, belül semmi, üres. Ez lenne az a világ ahol én felnőtt leszek? ez a szánalmas száraz semmi? ezt akarom én egész életemen csinálni? de a lényeg h mindenkivel tökéletesen eltárgyaltam, beszélgettem, ha akartom volna még üzletet is köthettem volna, eskü szintemegbabonáztam őket, a vicces az volt h utána belefutottam a kinti pavilonoknál egy grafológusba, mivel hallottam, h milyen jók másoktól, kipróbáltam... és az eredmény az let h emberközeli munkát kell választanom, a művészetek terén, nyelvi képeségemet felhasználni, és a természetes karizmámmal megfogni az embereket, meg a beszélőkémmel ami biztos kivételes, diplomatának, rendezvényszervezőnek, tanárnak, pscihiáternek kéne elmennem, látjátok? ennyit ér a grafológia.... emberekkel? hisz már azt se tudom közéjük tartozom-e azért érdekes élmény volt..

alloha

jaja aloha emberek, mostanság megbaszott a jókisangyal így írok blogot, tudom tudom majd megint fogok hónapokig szarni írni de most írok. nézzük csak rájöttem h igenis talán lehetséges h jó alakom van, legalábbis jobb mint egy Hal nevezetü ismerősőmnek, aki kövér, jéézusom demeghízott, komolyan 1 kivételével mindeni fiú ismerősőm rendesen kezdfelszedni, szerencse h nekem inkább anorexbe hajló hajlamaim vannak:))) nod nod! láábsúlyt rájöttem nem olyan könnyű találni mint hittem, mert ami kíbírná h mindenn nap viselem az kicsi, de drága viszon, ami meg elég nagy lenne olyanom meg már van és az szar:((( gyerekeek segítséég, hülye vok keresésben. pseudosocial lettem, és nem, még mindig nem mondom meg h mit jelent. és és és megjött a trigun maximum manga amit rendeltem :))))))))))))))))) jobb mint vártam, könnyfakasztó :( szip szip és tökéletesen leírja h a férfiak zabálással gyászolnak, ismerősőm épp most szakított, és h levezessük a fájdalmat zabáltunk (soha többet O_O) eskü a BK s sajtburgar, kiskrumplin kívül SEMMIT nem érdemes abban a szarban megenni. jah és lelki tanácsadónak kegyetlen vagyok.....no csirijó gyerekek

Bedilizvén

gyerekek a mai nap éltem át életem egyik legintenzívebb szívását, eskü megvilágosodtam tőle, a dendrológia tantárgyról van szó természetesen, az a vén fasz teljesen beőrült, hogy mer így szopatni engem? hogy meri szopatni a barátaimat? menjen a picsába már a pribékjei sem bírják ki!!!! basszameg csak találjkam meg az ültetvényét ahol az anyagot termeszi, eskü csak azért elszívom előle h utáljon, és ráadásul még velem külön kezet is fogg miközben közli h hülye vagyok, há beszarás, de mindeki így van, honnan, hogyan, és miért uismer lassan engem mindenki?? én meg szinte senki?? minden tanár ismerm, már lassan tegeznek, agyam megál, tottál becsavarodtam, nyűgös , lelkizős, sértődős, bocsánatkérős, leoltós, mindennapom volt ma, jéézus bazzeg, és ráadásul olyan dologgal szívet ami valami kis szar amit elötte 10 percel talált ki, és emiatt elvette majnem egy hetemeet, hát beszarááááás,megörültem, bekattantam, kész valék, ohh de van XD kártyám amire sok azazhogy SOK kép fér rá, és a kis drága gépem beköltözik a táskámba, és senki de senki nemmenekül ezentúl :))))))) áááááááááááááááááoooáéeiii ez a vééég

jééj

gyerekek e két eléggé szar verset, kb. kétszer 40 perc alatt dobtam össze úgy lélekből igazán depisen, hugim neked főleg ajánlom:D kicsit szar, kicsit ilyen-olyan de az enyém :D olvasátok és sírjatok, v a tartalmán v azon h milyen szar:D a világom az első, a bukás az második

Bukás

Áll a Démon
Némán, és hangtalan
S fürkészve nézé a kezében lévő szívet
Szeretője, s fogvatartója szívét
E világ királya halott
A Király halott
Egy szív, mit roppant karmaiban tart
Egy nagy, sebekkel teli szív
Tele vágásokkal, szúrásokkal
Oly sebekkel mit életek fájdalmai okoztak tán
Oly fájdalmak tanúi, miket
Tán még maga a Démon sem okozhatott volna
Nézte és halkan imát mormolt
Imát e világ királyáért
Hisz ott volt mindezen fájdalmak alatt végig a világában
Látta hogyan tépik újra és újra szét ezt a szívet
S látta hogyan és hogyan gyógyul be újra és újra
Szavai szomorúak szinte gyászosak
Oh te ostoba, Ostoba Király
Miért nem hallgattál rám?
Elgyengültél, elporladtál
S mindez mind emiatt a Szív miatt van
S ekkor a szív melyet tartott
Dobban egy nagyon
Hangjába beleremegett ég és jég
Majd még egyet
S kinyitám szemem
S hallék fülemmel megint
Fejem remegve emelem fel
S erőnek erejével feltolom magam
Halálom jeges sírjáról
Mert dobog még a Szívem
Az Én Szívem
Az Én Világom
Démonom éji hold szemében
A félelem csillan fel
Keze elkezd égni
Hisz szívem méreg néki
Égeti mint a forró ólom
Haragtól, s kíntól űvöltvén
Messze dobja szívem
S őrjöngve reám veti magát
Szeméből a gyűlölet minden gondolatot ellopott
Nem más csak üres harag már
Csatánk heves
Mindketten megkapjuk azt az édes kínt
Mit oly nagyon szeretünk
Hús hasad, s csont törik
Kegyelem nem kéretik
És nem kapatik
Érzem ahogy agyara nyakam tépi
Hogy az ajkak mik egykoron orcám csókolták
Most felfedik húsom tépőit
Szárnyai vadul csapkodnak
Mint börtönéből szabadulni vágyó saséi
Az éjszín szárnyak mik oly sok életen át
Óvtak s lelkem védték
Most pengékként hasíták húsom
Karjai mik szerelmetes ölelésben fonódtak körém
Most nyakam s testem törnék
Hangja, mi búgó, s szerelemtől kéjes volt
Most a harc eget rengető bömbölésévé lett
Haragja határt nem ismer
Ereje megrémít
De nem győzhet
S végül a dicsőséges győzelem
Melynek jutalma még több kín és keserédes fájdalom
Mely lelket rázó, s testet kínzó
Az enyém
A Démon legyőzetett
Szeméből véres könny patakzik
Sebeiből, éji vér csörgedez
Szárnyai törötten s hitehagyottan lógnak oldalán
Karmai szakadtak, s életlenek mostanra
s miközben én lassan s méltóságosan
Szívemhez megyek, Ő némán figyel
Lehajolok, s kezembe veszem e Szívet
Mi oly sok sebet, oly sok megszakadást élt már túl
Mi tele van sebekkel, s fájdalommal
Majd szépen letörlöm róla a havat
S óvatosan visszahelyezem a helyére
Magamba, oda ahol a helye, az otthona van
Miért?
Hallom a halk kérdést
Lassan az én Démonom felé fordulok
Látom szemében a kételyt
A kérdést s tán a választ is
Miért harcolsz érte?
Miért? mikor annyi fájdalom okozója
Miért? mikor nélküle oly könnyű lenne
Miért? mikor oly sok seb, s rossz emlék hordózója
Miért? mikor gyengévé tesz
Miért, mikor tudod h még oly sok fájdalom okozója lesz
Miért? mikor még ezerszer meghasadhat
Miért, miért kell mégis?
Kérdé, s szeméből már a kín könnyei hullnak
S éji szeme kétségbeesetten kutatja a választ
Megmondom hát
Igen! sok fájdalom okozója
Igen! sok szenvedés van elrejtve benne
Igen! sokat fogok még miatta szenvedni
Igen! lehet hogy jobb lenne nélküle
De nem! nem gyengít
Nem! nem leszek gyengébb tőle ha van
Épphogy ez az ami az erőm igazi kulcsa
Épphogy ez az ami miatt érdemes élnem
Ami miatt érdemes felkelnem reggel
A Szívem az
S Én vagyok e Szív birtokosa
Legyen bármilyen
Jöjjön bármi
Úgyis együtt vele végigviszem
Lehet h sok fájdalom forrása lesz még
De nélküle nem érdemes élnem
S Én vagyok e jeges Föld ura
Legyőzettél Démonom
Én Gavryelem
Most és mindörökké

A világom

Könnyes szemmel, sebzett lélekkel
Alszom én, könnyáztatta párnámon
S midőn gondolataim mesze szállnak, álmodom
S hirtelen jeges fuvallat csapá meg arcom
Messzi tűz füstjének illatát szippantá orrom
Érzem hogy otthon nagyok
Szemem zárva, próbálok
erőt venni s felállni
Fájó lelkem utolsó erejével
Kinyitom szemem s látám
Jeges világ tárul elé
Oly mesebeli hely hol a jég az örök úr
S fagyos királysága érintetlen
Vad, zabolátlan
Előttem a jég világa
Mögöttem a fagy birodalma
Hajam fürtjeit elkapja az északi szél
S kíváncsi gyermekként játszik vele
Arcomon érzem a jégkirálynő fagyos csókját
Érzem ahogy a hűs szél ujjaim közt fütyüli
Ősi dallamát
Lábaim hírtelen útra tévednek
Érzem talpam alatt e fagyott birodalom hűs ölelését
Utam fák kisérik
Mint megannyi sötét csontváz
Kik kérlelőn az égre emelik kezüket
S úgy könyörögnek az életért
S utam végén e királyság trónja elé érek
Roppan hely magasodik
Gerince a felhőket vágja
Nemes és ősi
Szilárd és örök
S ekkor meglátom Őt
E jeges trón uralkodóját
Éjszín szárnyin csillan a pára
Mint megannyi gyémánt
Hosszú farka elegánsan pihen mellette
sötét karmai mint a legtisztább obszidián
A téli nap fátyolos fénye
Mint tükrön verődik vissza róluk
Hosszú haját a szél
Mint éret gabonamezőt fújja
Sárga szembogara
Mely fekete szeme közepén pihen
Mint telihold a sötét éjt
Úgy világítja be e világot
E szemek várakozón néznek reám
Érzéki szája félmosolyra húzódik
S halkan az északi szélbe suttogja
Gyere, gyere másik felem
S lelkem megtelik erővel
Elkezdek futni felé
Gyorsabban, mint eddig bármikor
Fel a hegyre, át e jeges világon
Csak hogy vele lehessek
Gavryel
A démonom, az átkom
A szeretőm, a gyámolítóm
Rohanok felé, s elérem
Felérek szívem jeges trónjához
S kitárt karokkal fogad
Az Én démonom
Az én édes Gavryelem
Karjaiba omlok, s ölelem
Ölelem mint még soha
S Ő karjaiba vesz
Gyengéden átölel
Egyszín hajunk egymásba fonódik
Körbezár éjszín szárnyaival
Sötét tollainak melege
Elhessenti a hideget
Ölel, s suttog
Búgó hangja, kínkeserves élvezetekről beszél
Harag, Gyűlölet, Önzés
A harc élvezete
A fájdalom élvezete
Ő az ki velem van mindig
Ki szeret mindig
Karmaival belémváj
s én élvezem ahogy sötét jeges vérem
Végigfolyik karjaimon, testemen
Hangja szerelmes, s búgó
Érzem igazát, és tudom
Ő sosem hagy el
Belenézek szemébe
S elveszek a vágyában, az erejében
Tekintete maradék szívem mélyéig hatol
Hangja érzéki s igaz
De ekkor, hirtelen
Szívem dobban egyet
Dobban, és dobban
Érzem hogy van
És érzem h most itt ennek vége
Összeszedem maradék erőmet
Melyet egy mély erő hajt
Kitépem magam Szeretőm karjaiból
Érzem ahogy vérem szétrebben
S látom a Démont kinek karja nemrég
Még lelkem istápolá
Szeme hirtelen felizzik
S látom benne magam
Mint értéktelen bábot
Kinek ha lehetett volna
Már rég elvágta volna drótjait
Hogy a maradék roncsot széttapossa
Szerelmes mosolya hirtelen ragadozónak vigyorává szélsül
Hangja keserédes és gyilkos élű
Mivan Kedvesem?
Hát nem szeretsz?
Hisz nélkülem semmi vagy
Én vagyok e világ
A Te világod valódi ura
Én vagyok ki erődet adja
Én vagyok TE
Lassan közelebb jön
Kimért kecses léptekkel
Mézédesen éles hangon folytatá
Senki nincs neked
Csak a harc, a vér, a gyilkos ösztön
Gyűlölsz, és félsz állandóan
Félsz a fájdalomtól, félsz mindentől
Gyűlölsz mindent
Gyűlölöd hogy szeretsz
Gyűlölöd hogy gyenge vagy
Túl nagy és gyenge a szíved
Had szabadítsalak meg hát kínodtól
S ekkor hús szakad, s csont roppan
A karmok mik gyermekként lelkem védték
Most szívemet marják
Érzem a forróságot, érzem a fájdalmat
Majd üresség
Fátyolos tekintetem utoljára Démonomra vetem
S látom miként dobbanja szívem utolsóit obszidián karmai közt
Majd elhalványul minden
És nem marad más csak semmi
Utoljára még hallom hűs szavait
Ez a világ, ez a lélek az enyém
Többé már nem Te birtoklod
Sose szolgálok oly urat ki nem elég erős
Gyenge vagy, mindig is az voltál
Oly gyenge s oly törékeny
Majd hangja elvész
S az űrön kívül nem marad más hátra…

báty?

az elöbb leírtakkal csak egy baj van... nevezetesen Én, ők szeretnek, és elfogadnak, énmeg verem a mellem h mindenkinél ottvok, de valahogy sosem sikerül. a hugim Vadóc (megkért h sose írjak ide róla) bajban van lelkileg, és nem tok ottleni neki, lélekben tán?
de mit ér az? mit és ez az egész szar? ott kéne lennem, hiányzik, de olyan távol van, msn, telefon (ami persze egy elmebeteg dolog) mit ér? mit ér mindez ha nem lehetek ott? ha nem ölelhetem? nem szerethetem? egész életemet az enyéim védelmére tettem fel, h mindig ottleszek nekik, de demiért nem sikerül? miért kések el? miért nem jönnek a szavak mikor kellenének? a kezét kéne fognom, a fejét simogatnom h nincs semmi baj, erre több mint nemtomhányszáz kilóméterre próbálok mint valami kibbaszott guru távsegíteni msnen, beszarás! hánynom kell magamtól, a tehetetlenségemtől! és a baj az h nem ő az egyetlen, úgy érzem h mindenkit kicsit cserben hagyok, hogy mindenki csalódik bennem apránként, a párom, a barártaim, a testvéreim, mindenki, én Gavryel arkangyal? rossz viccc, oly sok szar van h egyszerüen nem tom kiseperni, nem tom megjavítani, hiányzik a hugom, értitek?? áááááááááá

életérzés

mivel ritka (najó nemis oly ritka) szentimentális hangulat vett rajtam erőt, ezért nemistudom miért de úgy gondoltam pötyögök egykét sort ide is. ma nagy megdöbbenésemre az iwiw engedélyezett egy tonna kép felrakására lehetséges tárhyelet (lehet eddig is volt én nem láttam) és hirtelen végignéztem a képeimen, és rájöttem h hiányzik valami fontos róluk.. az életem, az ami a belső démonomon kívül Én vagyok. nemsok szinte alig van rólam kép, azok se teccenek de.. de hozzám tartoznak, ígyhát rapid sebességgel kezdetem meg képeim feltöltögetését, (mindemellet megfogadtam h veszek végre egy kúúrva memoriakártyát a fényképezőgépembe, és elkezdek mindenkit lefotózni:) de a lényeg it az, h mikor töltöttem s néztem a képeket egyszerüen olyan életérzések kerültek elő melyekre már rég gondoltam, pedig mindig is ottvoltak, és az emberek akik mindig is ottvoltak. mondom ezek életérzések csupán, de ezek az életérzések azok amik észrevettem a legfontosabbak számomra, és ezek az emberek, emlékek jelentik a világom, az életrem. hisz ki ne vitatná állításaimat. eszembejut az életérzés ami mindig MINDIG feldob s örülök tőle az mikor Csenge rokonom kis házában üldögélünk, nyugodtan s beszélgetünk, marháskodunk, néha tüzet piszkál, ott igen ott érzem h élek, vagy mikor Robival azzal a Hallal ülünk a házunk elött a hideg kocsijában és beszélgetünk, filozofálgatunk, azok a beszélgetések eskü aranyat érnek, vagy mikor Gabival és úgy az egész alhanás bandával, avalonba (ami már nincs hogybasznákmeg) vagy ahanatáborba, vagy koncertre megyünk, ott hangulat az egész együtt, az emberek, mind mindannyian:) mikor Gabival nyáron sétáltunk, és bohockodtunk, ott tudtam h igazi barátvan mellettem:) igen mind azok, vagy mikor Matulaival (akivel a szívem szakad meg egy kúrva közös képemnincs nomajd holnap) autozunk, s csak megyünk s megyünk, s a szívünk mélyéből beszélünk, mikor velem szemben áll fakardal, mikor űlűnk kint a padon a kajáldában miközben fagy. mikor életem legrosszabb szülinapja után a depresszióm egyszerűen kezdett felemészteni, és azt hittem h rajtam senki sem segíthet, akko Párom elindított az úton s megmentett magamtól, de volt egy kis rész ami, ami még nem volt jó, és beültön Matuval a kocsiba és csendben autóztunk, és akko hirtelen az érzéstől mindem, MINDEN kirobbant belőlem és életemben előszőr, mások hoztak renbe úgy igazából:))) ezek igen ezek az emlékek,nem.. inkább életérzések azok amik miatt vagyok az ami, és vagyok itt most. vagy mikor Pylosz barátommal járjuk a várost, és baromkodunk, nem egy az utam vele lélekben, de DE sok sok szép napot, évet köszönhetek neki. Mikor bár ez csak gép hugiaimmal és öcsimmel beszélgetek, s tudom h a másik oldalon a rokonaim a szeretteim vannak. mikor Emivel a momban rajzolunk vagyis ő rajzol én oltom és pihenek:) dilis egy csaj de fene egye meg birom, mikor Párommal vagyok az egész egy életérzés, mindig mindig körüllen, főleg mikor reggel felébredek mellette az az érzés az ami megadja az erőmet h folytassam nem csak azt a napot, mikor várom a keletiben, és jön, morcin a várostól és fáradtan, és hozzámbújik, és a kolibakisérem:))vagy mikor a kinaiba megyünk esténként, apró, tán mindennapi dolgok, de ezek teszik ki az életem, mikor járom a várost magam senki melettem csak én és Budapest, aaz aztán az igazi, és most h új hugim az én Testvérkém is belépett az életembe no az is egy új fejezet lesz, tudom h jó a változás, de remélem h ezeket az életérzéseket életemben még soksoksoksoksok alkalommal át fogom élni, mert ezekért érdemes élni, másnak tán semmiségek csak aprócska részletek, de nekem ezek a mindeneim. sok lenne még de az egész életemet nem fogom leírni :P

kard s egyebek

ejj de sok dolog történt énvelem, de most nem ezt fogom leírni. hanem a kardomról. van egy új bokkanem, amit kenpachinak kereszteltem, kiképeztem, mostmár harcra kész:) beromi nehéz és nagyon komolyan kell fognom h nem ejtsem el:)))))))) de miközben vettem, és a kezemben volt rájöttem h valójában bármit bárhol csináltm edig, mégsem, mégesm máskor csakis akor voltam igazán boldog egész életemben, mikor a fakardok a kezemben voltak. tudjátok mikor megy a zene, köröülötted ködént lebeg a harc hangulata, s kezedben izzk a hard, mely már nem csak egy eszköz, hanem a részed, tested egy darabja. mikor lesujtasz s tudod h senki és semmi nem állhat utadban, h nincs ki megáljon elötted. mikor becsukod a szemed s lárod a kardod amint lándoló erőhén egybeforr veled. ennél csak az agyagozás jobb érzés:))) lehet h egyszerü, mert hisz sokkal komplikáltabb vok én, de mégis ez az egyszerü érzs az ami megnyugtat, amikor minden bajom mögöttem van, s csak egy ellenfélven elöttem. mikor az ember mege lehet, csak ő és az ereje valamint az ellenfél:)))), ez az az érzés amit életemben mindig meg akarok tapasztalni. és a harc, a fájdalom ami vele jár, az h látod ahogy az ellenfeled összeroskad az erőtől, pedig erősebb mint te, ezek a harc igazi élvezetei:)))))))))))))))) miko nem kell viszfognod az erődet s szabadjára engedheted azt, lándolhatsz, és szebed vagy és ha kell így akarok meghalni, h ez legyen az utlsó érzésem:)) sosemvoltam normális, csak szerettem volna az lenni, de már látom az utobi időben rádöbbentm h sose lesz rá igazi lehetőségem:) igy jártam

hírdetés

"Enyhén berúgot, meztelen, csírkevérrel befestett testű, hátán szőrmét, fején rituális kecskekoponyát viselő Koldun keresi megértő, és szerető kecskenyáját meghágás céljából" címú hírdesést lehetett volna felteni ha mégtöbb pezsgőt iszom máma, köszi Csenge :))))). elmúlt az újévi mámor, maradt a szűrke szívás tanulás :PP de nem kel féltenii:)) az újévi buli eszement szuper volt, isszonyatosan élveztem, jenga forevör!!!!!!! újévi fogadalom?? nem tettem azóta iszom :)) erről szont le kell szokni, viisza a tanuláshooz.