báty?

az elöbb leírtakkal csak egy baj van... nevezetesen Én, ők szeretnek, és elfogadnak, énmeg verem a mellem h mindenkinél ottvok, de valahogy sosem sikerül. a hugim Vadóc (megkért h sose írjak ide róla) bajban van lelkileg, és nem tok ottleni neki, lélekben tán?
de mit ér az? mit és ez az egész szar? ott kéne lennem, hiányzik, de olyan távol van, msn, telefon (ami persze egy elmebeteg dolog) mit ér? mit ér mindez ha nem lehetek ott? ha nem ölelhetem? nem szerethetem? egész életemet az enyéim védelmére tettem fel, h mindig ottleszek nekik, de demiért nem sikerül? miért kések el? miért nem jönnek a szavak mikor kellenének? a kezét kéne fognom, a fejét simogatnom h nincs semmi baj, erre több mint nemtomhányszáz kilóméterre próbálok mint valami kibbaszott guru távsegíteni msnen, beszarás! hánynom kell magamtól, a tehetetlenségemtől! és a baj az h nem ő az egyetlen, úgy érzem h mindenkit kicsit cserben hagyok, hogy mindenki csalódik bennem apránként, a párom, a barártaim, a testvéreim, mindenki, én Gavryel arkangyal? rossz viccc, oly sok szar van h egyszerüen nem tom kiseperni, nem tom megjavítani, hiányzik a hugom, értitek?? áááááááááá