kard s egyebek

ejj de sok dolog történt énvelem, de most nem ezt fogom leírni. hanem a kardomról. van egy új bokkanem, amit kenpachinak kereszteltem, kiképeztem, mostmár harcra kész:) beromi nehéz és nagyon komolyan kell fognom h nem ejtsem el:)))))))) de miközben vettem, és a kezemben volt rájöttem h valójában bármit bárhol csináltm edig, mégsem, mégesm máskor csakis akor voltam igazán boldog egész életemben, mikor a fakardok a kezemben voltak. tudjátok mikor megy a zene, köröülötted ködént lebeg a harc hangulata, s kezedben izzk a hard, mely már nem csak egy eszköz, hanem a részed, tested egy darabja. mikor lesujtasz s tudod h senki és semmi nem állhat utadban, h nincs ki megáljon elötted. mikor becsukod a szemed s lárod a kardod amint lándoló erőhén egybeforr veled. ennél csak az agyagozás jobb érzés:))) lehet h egyszerü, mert hisz sokkal komplikáltabb vok én, de mégis ez az egyszerü érzs az ami megnyugtat, amikor minden bajom mögöttem van, s csak egy ellenfélven elöttem. mikor az ember mege lehet, csak ő és az ereje valamint az ellenfél:)))), ez az az érzés amit életemben mindig meg akarok tapasztalni. és a harc, a fájdalom ami vele jár, az h látod ahogy az ellenfeled összeroskad az erőtől, pedig erősebb mint te, ezek a harc igazi élvezetei:)))))))))))))))) miko nem kell viszfognod az erődet s szabadjára engedheted azt, lándolhatsz, és szebed vagy és ha kell így akarok meghalni, h ez legyen az utlsó érzésem:)) sosemvoltam normális, csak szerettem volna az lenni, de már látom az utobi időben rádöbbentm h sose lesz rá igazi lehetőségem:) igy jártam