requiem

Most épp TDK jelentkezési oldalt kéne írnom, pihennem kéne, sőt azt is fogom tenni, de valahogy most itt mégis másról szeretnék írni a halálról.. ezt az irományt egy kedves barátomnak szeretném dedikálni ha olvassa ha nem Kicsilány, és még azoknak akik elvesztettek valakit aki a részük volt. sokszor mondták már életemben, hogy van hősies halál, van ilíyyen halál van olyan halál... ez nem igaz! h tovább lépünk, hogy ne szomorkodjunk mert ojbb helyre kerül.. jah persze.. a halál sosem jó, sosem szép, vigyn bár el nagy Wendigó, vagy maga a rrák..sosincs igazság a halálban az csak jön, jön és teszi a dolgát, kb egy éve és senki sem kerülheti el. és amikor közlik h csak továbblépet igen de TŐLÜNK!!! minket hagy ott az aki elmegy!!! érte sírunk érte őrjöngünk, érte gyujtjuk azokat a kúrva gyertyákat.. érte maradunk fenn éjjenként... nos közlöm emberek ha valaki elmegy magunkat sirassuk, as tán azt is tesszük legbelül,mert MI maradunk itt, mi leszünk kevesebbek, a mi szavünkben tátong egy lyuk mely sosem gyógyul be, nem ám.. tehet az ember bármit s a végén az se számat hogyan gyászolunk sokszor megmondják hogyan kell szertartásokat álatanak fel, imákat meg ehhez hasonló dolgokat.. de egy valamit senki nem ír le azt h a könny ami kicsordul a szemünkből, lelkünkből a mi részünk az amit magával visz a szerettünk, másfél éve halt meg nagyim és alig sírtam és mindenkit elzavartam mint egy szikla h majd én belül ostobaság s miben jobb mikor k pont egy éve Vadócom halála? kikiáltsam világnak? azt tettem s mi lett a vége? semmi a fájdalom nem lesz kevesebb neem az megmarad... hihhetelen mikor azt mondják h valakit nem lehet elfelejteni enyhíteni a fájdalmat nem hittem el, hát de igazuk van mert az az ember holnap nem lesz ott, jövőre sem sőt soha többé... ha beszél róla az ember enyhül? igen akkor, de visszatér.. a fájdalom igen a szeretett személy nem jah és a hiedelmek sem segítenek h ki mikor hal meg senki sose lehet biztos h valaha is felébred másnap se fiatal se idős senki. és a legnagyobb baj h az ember azt hiszi azt akarja hinni a szeretteiről h ők aztán nem biztos nem merthogy az másé mással máshogy.. de nem nem vagyunk halhatatlanok mindenkit elér előbb a gyásznak nevezett apró halálok szikrái, s csak végül jön el a kaszás h egy kúrva kegyelemsuhintással közölje h GAME OVER jah sőt a nyomorultnak még humorérzéke is van h mért írom ide ezt a sok baromságot? merthogy logikusnak igazán nem mondható, hát mrt csak basszátok meg mert úgy érzem h ki kell adnom magamból a dolgokat csak úgy ki a faszba mert épp olyan kedvem van és a hol hal meg kérdés? óóó igen ezt még egy a borzasztundorító kérdések közül, hogy hol egy dolgot senki ne feledjen az útján a halálba mindenki egyedül megy, a kapu átlépése privát egyéni szocprobléma de addig, addig igenis ott vannak ott kellenek h legyenek az ember mellett azok akik az övéi akik a részei, hogy legyen jó szó a végén, hogy legyen egy meleg érintés, egy utolsó mosoly mely közli hogy igen véget ért az út eddig szép és jó volt v nem de itt a végén nem vagy egyedül, igen ezt ttalán ezt lehetne mondani a sok sok nemszámít közé ha valaki már OTT tart akkor tudassuk vele hogy a részeink, hogy szeretjük mert bármennyit mondhatja ezt az ember belül mindenki mindig mindig kételkedik és kétejek nélkül kell az istenek mérlegre tennünk a szívünket, de nem mindig úgy megy a dolog h lehet azt tudni, egy kamion krokodil stb eléggé rapid eljárások a fenntemlített aratógéptől... ezért akik a rézeitek akiket szerettek azoknak mindig mondjátok h fontosak mert az érezni kell nem csak tudni és mikor eljön az idő el kell köszönni, igen el kell és hogy hogyan? hát azt mindenkimaga találja ki én csak úgy szoktam h " még látjuk egymást :D" és a leggázabb az egészben hogy a fájdalom ellenére mégis mégis mosolyogni kell, igen kell mert az élet mosollyal működik nem mással és ha fáj az emlékezés később akkor is mosolyogjunk mert ...mert akok elmentek nem akarnák miattunk sírjunk, mosolyogjunk éss nevessünk de belül tudjuk KIK voltak őrizzük meg egy részüket met nélkülük mi sem azok lennénk akik vagyunk... hát ennyi ostobaság után csak annyit tok mondani hogy
Gyertyát gyújts mert az szép, s lángja fényt hoz ott belül is!
Zokogj mert különben szíved fullad könnyeidbe
Mosolyogj mert a nap süt rá és rájuk is
Nevess mert attól süt ki a nap csak igazán
Táncolj had érezze a föld hogy még élsz
Emlékezz hogy kik már nincsenek mégis legyenek
Tudj hogy Kik voltak akik miatt az vagy aki
s végül..
Tűrj mert a gyász nagy teher, de széles a hát az embernek sok faszságot elbír, csak van ami kicsit olmosabbb..
nah csá emberek..