sokminden megint

sok sok túl sok minden történt velem az elmúl időszakban... sok rossz, sok jóó de a legtöbb csak történt. hhmmsokmindentakartam írni és persze megint csak fosom a semmiszót. elkezdtem megint az anolt h felkészüljek a felsőfokra ami igen fontos nekem, tán fel se fogom mennyire, semmit nem fogok fel igazán csak megtörténik, visz az utam, az ösztönöm, a sorsom. az első lépcsőre lpptem amely tovább emel mint amik a szüleim, ami szakmailag is kiemelkedővé tesz tán, mindn mást is így, íjj hévvel fogok csinálni, h én legyek az egyik legjobb amerre az utam visz csak arra, de mit és a nagy sors? a késöbbi hatalom, kivételesség, hítnév? ha egymagam maradok a végére? minden erőmmel harcolok a visszatérjek a való életbe, de valami azt súgja h veszteni fogok,most az egyszer, és ha vesztek...nehéz úgy tanulni ha az ember szíve nehéz:( nagyon, és mostanság kezd egyre nehezzebb lenni, persze megint nyávogok de nem, mostanság felborulóban van a belső és a külső világom de teljesen, persze a nagyközönségnek e úgysem fog soha feltünni, de itt mostnem ez a lényeg, hanem az h kezdek eltávolodni mindentől és mindenkitől, és nemtom miért. kapazkodom keservesem életem megmaradt morzsáiba de a áltozás elkezdődőtt és nemtom leálítani, és akiknek kiöntöm a lelkem valahogy nem úgy válaszolnak mint eddig. eddig mindig könnyebbség fogott el mikot életem oszlopaival és azokkal beszéltem akiknek számít a szava, de ez most más, Én vagyok más, idegen, távoli... nem is tudom szívakba önteni. csodás csütörtököm után, ma kimentem az agro+mashexpóra, gyermekkorom legendás kiállításainak egyikére, mikor megérzem a pavilonok szagát elöntenek az emlékek, a baj az h eddig az érzések is elöntöttek, most meg mint egy unott lelketlen bábu mászkáltam a kiállítók közt, és még csak meg sem karcolták az érdeklődésemet, volt kertészkiálltás is, kertépítő ami egyszer elvileg én leszek, jártam ott és semmi, belül semmi, üres. Ez lenne az a világ ahol én felnőtt leszek? ez a szánalmas száraz semmi? ezt akarom én egész életemen csinálni? de a lényeg h mindenkivel tökéletesen eltárgyaltam, beszélgettem, ha akartom volna még üzletet is köthettem volna, eskü szintemegbabonáztam őket, a vicces az volt h utána belefutottam a kinti pavilonoknál egy grafológusba, mivel hallottam, h milyen jók másoktól, kipróbáltam... és az eredmény az let h emberközeli munkát kell választanom, a művészetek terén, nyelvi képeségemet felhasználni, és a természetes karizmámmal megfogni az embereket, meg a beszélőkémmel ami biztos kivételes, diplomatának, rendezvényszervezőnek, tanárnak, pscihiáternek kéne elmennem, látjátok? ennyit ér a grafológia.... emberekkel? hisz már azt se tudom közéjük tartozom-e azért érdekes élmény volt..