életérzés

mivel ritka (najó nemis oly ritka) szentimentális hangulat vett rajtam erőt, ezért nemistudom miért de úgy gondoltam pötyögök egykét sort ide is. ma nagy megdöbbenésemre az iwiw engedélyezett egy tonna kép felrakására lehetséges tárhyelet (lehet eddig is volt én nem láttam) és hirtelen végignéztem a képeimen, és rájöttem h hiányzik valami fontos róluk.. az életem, az ami a belső démonomon kívül Én vagyok. nemsok szinte alig van rólam kép, azok se teccenek de.. de hozzám tartoznak, ígyhát rapid sebességgel kezdetem meg képeim feltöltögetését, (mindemellet megfogadtam h veszek végre egy kúúrva memoriakártyát a fényképezőgépembe, és elkezdek mindenkit lefotózni:) de a lényeg it az, h mikor töltöttem s néztem a képeket egyszerüen olyan életérzések kerültek elő melyekre már rég gondoltam, pedig mindig is ottvoltak, és az emberek akik mindig is ottvoltak. mondom ezek életérzések csupán, de ezek az életérzések azok amik észrevettem a legfontosabbak számomra, és ezek az emberek, emlékek jelentik a világom, az életrem. hisz ki ne vitatná állításaimat. eszembejut az életérzés ami mindig MINDIG feldob s örülök tőle az mikor Csenge rokonom kis házában üldögélünk, nyugodtan s beszélgetünk, marháskodunk, néha tüzet piszkál, ott igen ott érzem h élek, vagy mikor Robival azzal a Hallal ülünk a házunk elött a hideg kocsijában és beszélgetünk, filozofálgatunk, azok a beszélgetések eskü aranyat érnek, vagy mikor Gabival és úgy az egész alhanás bandával, avalonba (ami már nincs hogybasznákmeg) vagy ahanatáborba, vagy koncertre megyünk, ott hangulat az egész együtt, az emberek, mind mindannyian:) mikor Gabival nyáron sétáltunk, és bohockodtunk, ott tudtam h igazi barátvan mellettem:) igen mind azok, vagy mikor Matulaival (akivel a szívem szakad meg egy kúrva közös képemnincs nomajd holnap) autozunk, s csak megyünk s megyünk, s a szívünk mélyéből beszélünk, mikor velem szemben áll fakardal, mikor űlűnk kint a padon a kajáldában miközben fagy. mikor életem legrosszabb szülinapja után a depresszióm egyszerűen kezdett felemészteni, és azt hittem h rajtam senki sem segíthet, akko Párom elindított az úton s megmentett magamtól, de volt egy kis rész ami, ami még nem volt jó, és beültön Matuval a kocsiba és csendben autóztunk, és akko hirtelen az érzéstől mindem, MINDEN kirobbant belőlem és életemben előszőr, mások hoztak renbe úgy igazából:))) ezek igen ezek az emlékek,nem.. inkább életérzések azok amik miatt vagyok az ami, és vagyok itt most. vagy mikor Pylosz barátommal járjuk a várost, és baromkodunk, nem egy az utam vele lélekben, de DE sok sok szép napot, évet köszönhetek neki. Mikor bár ez csak gép hugiaimmal és öcsimmel beszélgetek, s tudom h a másik oldalon a rokonaim a szeretteim vannak. mikor Emivel a momban rajzolunk vagyis ő rajzol én oltom és pihenek:) dilis egy csaj de fene egye meg birom, mikor Párommal vagyok az egész egy életérzés, mindig mindig körüllen, főleg mikor reggel felébredek mellette az az érzés az ami megadja az erőmet h folytassam nem csak azt a napot, mikor várom a keletiben, és jön, morcin a várostól és fáradtan, és hozzámbújik, és a kolibakisérem:))vagy mikor a kinaiba megyünk esténként, apró, tán mindennapi dolgok, de ezek teszik ki az életem, mikor járom a várost magam senki melettem csak én és Budapest, aaz aztán az igazi, és most h új hugim az én Testvérkém is belépett az életembe no az is egy új fejezet lesz, tudom h jó a változás, de remélem h ezeket az életérzéseket életemben még soksoksoksoksok alkalommal át fogom élni, mert ezekért érdemes élni, másnak tán semmiségek csak aprócska részletek, de nekem ezek a mindeneim. sok lenne még de az egész életemet nem fogom leírni :P