otthon, otthon?

tegnap lementem pécsre, és találkoztam végre Shyra hugimmal és Ryki öcsimmal, akiknek sikerült a szeretükkel majdnem megríkatni...:))))eskü életemben nem örültek nekem még sehol, és mikor leültünk és elhalmoztak minden jóval, eskü majdnem szétestem örömömben, ott olvadoztam, életem legfontosabb plösseit kaptam aznap, és mégtöbbet, cserető testvéreket:)) csak remélni tudom h olyan jó, és törődő bátyjuk lehetek mint amit megérdemelnek:)) és nemsokára meint lesz lehetőségem lemenni, Szallagavató miáatt, az Én kishugimnak a Szalagavatújára, és ha minden úhgy sűl el ahogy kell akk remélem nagyon nagyon nagyon nagyon boldog lesz az én kis hugocskám, mert imádom Őtet és az öcsimét is roppant mély szeretettel szeretem:))) mert Megérdemlik, mert csodás és szeretnivaló emberek, akiket a legmélyebb tisztelet kell h megillessen!!!! igen akikért a zűzbe is kategóriának az élmezőnyében vannak:))))))))) utána párommal ír néptán est, alig alvás, pörgés egész nap, soksok utazás(az intercityy nem is annyival drágább mint a renndes viszont az idő pénz alapon megéri mert kb fele-kétharmad annyi idő alatt vagyok lenn:))) sokat, nagyon sokat fogok én Pécset lenni:)) de a lényeg a sajnos a problémám még fennál, valami hiányzik, és örök harc van itt belül a lelkemben, amin a barátaim, szüleim, még párom sem tud segíteni:((( félek h vagy elvesztem magam, vagy elvesztem őket:((((((((((((((((( és ezt nem tom elviselni, egyik lehetőséget sem!! de a legrosszabb, vagy tán a legjobb, h néha amikor azzal a két emberrel találkozom akik az Én fajtám, akko ott hirtelen megszünik a fájdalom, és olyan.. olyan mintha egy kicsit bennük megtaláltam volna az otthonom, a helyem amit kerestem..... oooo h miért ilyen kompikált az én lelkem? áááhh nodem elég ebből, kezdődik a félév és be kell bizonyítanom h jó vok h jobb vok mint bárki hinné, profibb, okosabb, erősebb!! hoszú lesz ez az év...