úúúúúj félév

no sikerüt beiratkoznunk, ami job is lett és rosszabb is mint vártam, rosszab előbb mert hétfőn pont a geodézia 1 és a tereprendezést nem engedte a neptun (az a rohadt szar!! ami ami lefagy, túlterhelődik, meg tönkreteszi az életünket!!!!) persze mindezt 10 óra körül tete miután több mint 2 órán át fel sm engedett!! teljes agyrém, végre beengede erre törin nicsen hely a másik kettőt meg nem ngedi az a rohadt. mindezek után őrült tempóban bevágtáztam, és lerohantam a georéziás tanszékvezetőt, h márpedig nekem mindenem megvan már h fölvehessem a tantárgyat, ete nemértette és itt kezdődött a telefonok és dékáni kotra tanszék párbeszédek,rohangálások, a délelöttöm igencsak kimerítő volt X.X örjítő inkább!! ezekután miután mindent elsimitottam a dékánis néni 5tantárgya közül 3at felvett:)))tökjóó. ezekután lelki és testi kimerültség ellen gyoran lerobgtam kedvesemhezés Ő megyógyított, teljesen, totálisan:)))))))))))) tökéleteeeeeeeees:DD szereteeeeeeeeeem, mjd vissza budapestre-_- vissza a dékániba, a teljes beiratkozáshoz, ami simán ment :))persze fizetni meg cekk a jövő héten lesz:/ az még egy rohanás lesz, azt indul az új félév, aminek örülök is meg nem is, örülök merthamindent ésszarűen tudok összehozni akko jó lesz: lesz munkám, idüm tanulni, nem is halok bele, külön tanárra is lesz időm, agyagozni is, :))) a rosz h kedvesemmel kevesebbett tudok együtt lenni :(((((((( de nem hagyom h szegényke nélkülem árválkojon :)) annál többet ér Ő nekem

télfarkas dala

Messze fenn, hol az örök hó az úr
Hol tél uralja a tájat
S jégbe vorítja a tájat
Jégvirág az ablakon
Zúzmara a fűvön, fákon
Mint páncél mely örök fagyra, s szépségre
Kárhoztatá fogjait
Eme jégbúrkon kívűl, a szendergő világban
Megcsillan a nap itt is, ot is
S mosolyával deríti e zordon tályat
Nemes sugarait tükörként
Veri visza fényes orcájára
De nem sokáig, mert fú a rideg
Északi szél, ki örökké keserű
S fehér fellegek, mint mennyei armada
Köverik szörnyű parancsát
Ellilan hát a nap, látván erejét
A elmegy oda hol szívesebb fogadtatás vár reá
S jönnek a zordon északi felhők
Mint gigászok kik roppant lépteikkel
Magát az anyaföldet is remegésre késztetik
A súlyúk is van, nem is könnyű
Hót s jeget cipelnek bendőjükben
Északi szél súgja cudarul
Tegyéte le s könyeb súllyotok
S bár tudják igaz mit uruk mond
Nem szívesen hajtanak felyet
Mert büszke népség a hófelhő
Igy hát vita, s eképp vihar keletkezék
Rémséges csat Úr és úr között
S haragjuk az égbe száll
Hangjuk dörgés, fegyverük villám
Melyel hasítják az eget, s földet
A harc folytatódik míg a nap felettük
Búsan el nem sétál, h nyugovóra térjen
S átadja helyét hedvs hugának a holdnak
Ki ezüst ruhájában jön, h mindig szép, és kivánatos legyen
Arca gyönyörű, de szeszélyes
Mindig változik, hol kerek mint egy sajt
Hol durcás s nem mutatja
Néha megmutatjs míly éles is nyelve, éles sarlúvá hajolva
De utána igazságot is ád, mer nei az fontos, s féligmutatja
Gyönyörű orcáját mint mindig, most is így jár
De órcáján nyoma sincs jó kevnek
Hisz mit lát legott?Milyy fellegek csatáznak
Kecses lába alatt? beborítván szeretett anyja destét hóvak,faggyal
Haragra gerjed hát a éjjkirálynő
Mert Ő az ki is lehetne más
S mérgének hangot is ad, süvölt
Hívja gyermekét, a télfarkast
S szavára, dallamára jöny szeretett gyermeke
Léptei nyomán megremegnek a hegyek
Bundája mint a szűz hó mely teliholdkor esett
A melynél fehérebet s tiszábbat szűziesebbet nem látot még ember fia
Kék szeme haragtól villan, s roppant agyarait kimutatja
S kérdi, dús farkával csapkodván
Mért hivattál anyám?, mi tett késztetett erre?

Nézd egyermekem! öleli át gyengéden anyja

Nézd hogy ezek az oktondiak mily ostobák

Harcolnak s haragjukban elpusztítanak eget, földet

Óó oly buták, nem ismerik fel mit tesznek

Önzésükben és haragjukban nem érzik tetteik sólyát

Tégy hát rendet én gyönyörű gyermekem

Menj s tudasd velük nemtettszésem

S nyisd fel szemüket az igazságra

Légy igazságos és kegyes

Menj hát az istenek hírével gyermekem

S öleléséből kiválván útnek indul télfarkas

Anyja utolsó szetetteljes símítással futtatta végig kezét

Gyermeke hibátlan bundáján

Suhant hát télfarkas, haragja mint jeges villám

Alászállt a felhőkbe, azoknak is a közepébe

S a felhők megrettentek, roppant hangja hallatán

De gőgjükben azt hitték hogy nem ellengél

Villámaikkal súlytották, melyek hegyeket vágtak ketté

De azok szertefoszlottak nemes bundályán

Mely szinte sugárzott a zordon fellegek közt

Havukkal akarták lábáról ledönteni

De lába szilárdan állt, s megrendíthetetlenül

De fegyos havukat lerázta bundájáról mintha pelyhek lettek volna

Ezüst karmaival léghusukba mart,

Csilloró agyaraival síró darabokat tépett ki hótestükből

Vilámos szórtak, és havat fújtek de mindhiába

Télfarkas erejét nem tudták legyőzni

Ekkot jöt az északi szél, fagyos hangjával próbálta télfarkast

Térdre készeríteni, a mgdésra késztetni

Pusztulj fenevad, kit a hold szült pusztulj!

Süvítette rettenetes raragjában a szél

De télfarkas csak állt, és nem mozdult egy szemernyit sem

A szél bundájába mart,fülébe menmt, s orrába vágott

De télfarkas kitartott, és visszavágott

Tépték hát egymást, mint két titán

S a sértett felhők is harcoltak, bőszen, és büszkén

A döhöngés mely létrejött nagyobb volt mint bármely vihat

Mit eme fölt látott valaha

Villámok vágtak, hó s jég daráltak, fút a halálos szél

Húsba vájt és csontba metszett

Mettszőn és ridegen, igralmat nem ismerve

De télfarkas kitartott, egytől eggyig fogytak ellenfelei

Sebeiktől vérzőn, böszkeségüktől tépázottan

Nem volt ki megállhatott rettenets reje előtt

Végül a felhők szertefoszlottak, sértetten és legyőzötten

Elmenekültek mind, vert had módjára, kiket dicső ellen múl felül

A Holt mosolygó arca beborította at északi jég egét

Már csak az északi szél állt ellen, keserün és átkozódva

De télfarkas őt sem kímélte, belémart, s harapott, karmolt és hasított

Rideg bőrét szaggata, fagyos húsát rombolta

Megfutamodott hát az északi szél is

Keserű szavakkal szidalmazta télfarkast

Légy átkozott bestia kit a kold magáénak mond,légy átkozott!!

S elsuhant vissza északra, nyomában sebeiből folyó dércseppek

S télfarkas csak állt és nézte, győzedelmesen és nemesen

Sebeit miket a jég mart belé már gyúgyultak

Felnézett anyjára, szeretettel és áhitattal

Győztem anyám, igazságot szolgáltattam

Azok kik vakok voltak s büszkék,megtanulták, hogy útjuk átkozott volt

Anyja szeretetel, büszkeséggel nézte gyönyörű gyermekét

Köszönöm gyermekem, köszönöm, bölcs voltál és győzedelmes
Télfarkas felnézet, bundája fénylett mint a legszentebb, legtisztább hó

Ezüst karmai csillogtak, s agyarali közt zúzmarás szellő jött ki
Dús bundája rengett mozdulatainál, és boldogan lengette dús, bozontos farkát

Füle hegysen ívet s éles hallású, orra az ég felé emelve

Szeme kéken villant, mint az észeki égbolt, melyen csillag suhan által

Majd dalba kezdett, dalba mely minden élő szívét megérinti

S dalát tovavitta a szél, a fű, a fa, és mi emberek

A dal mely a tavasz kezdetét jelentette, és jelent ma is

Dala nyomán, virágok nyílnak, és fák bimbóznak

Mert ez télfarkas dala

az én utam?

Járom az utamat

Ki tudja hová

Ki tudja meddig

Hallom ahogy a lágy szellő

Fülembe súgja dalait

Melyek kellemesek s borzaszóak

Érzem ahogy lábam

Az út porát rugja

S lágy anyaga

Lábujjaim közt szertefoszlik

Látom ahogy a szél fújja

Hajamat mely lágyan

Úszik a szélben

Fény csillan meg kardom élén

S járom utamat

Ki tudja hová

Ki tudja meddig

S egyszercsak egy cseppet

Érzek arcomon

Majd mégeggyet, s mégeggyet

Felnézek,s látom

A vihart melyet eddig

Vak módjára nem láttam

Süket módjára nem hallottam

Kiáltanék

De nem jön hang torkomra

Nem jön szó ajkamra

Mért?

Letértem tán a helyes útról?

Elvesztettem volna a helyes írányt?

Nem ez nem lehet

Akkot mért?

Mért esik?

S ekkor jövök csak rá

Hogy ez az én utam

Mert ezt választottam

Érzem ahogy a hideg szél

Arcomba mar

Hallom hogy sűvít

Kegyetlen szitkokat fülembe

S látom h elhött az idő

Hogy eddig álomvilágban éltem

S hogy ez az én utam

S járom az utam

Ki tudja meddig

Ki tudja hová

Vihat felettem

Tűz mellettem

Harc előttem

S dögvész utánam

Remeg a föld

S tombol az ég

Ott hol járok

Kárhozat

S pusztulás mögöttam

Éjszín szárnyaim

Vészt hoznak s szenvedést

Mert ez az én utam

Ezt választottam

S járom az utamat

Ki tudja meddig

Ki tudja hová

Most és mindörökké

suhanók

Köd előttem

Köd utánam

Fák mellettem

Suhannak el

Mintha sose

Lettek volna

S nem is ők

Hanem mi suhanunk

Kik? kérdezed

Mi vagyunk

Kik ott vannak

Mindenhol

És mégis

Sehol

Hallod hangunk

De csak ha

Akarjuk

Lábunk dobog

Mogse hallod

Szemünk csillan

Mégse látod

Karmunk éles

Hasítja a havat

Agyarunk veszélyes

Szeli a ködöt

Suhanunk

Talán épp melletted

Talán nem

Köd elöttem

Köd utánam

De fenn

Ott szép Lúna

Mosolyog ránk

Kerek öröme

Beteríti a tájat

S fürdünk

Szeretetének

Glóriájában

És suhanunk

Tova,

Mindig máshova

Oda hová

Senki nem követhet

Oda hol

A mi helyünk

Lészen

Köd elöttem

Köd utánam

S suhanunk tovább

Csak tovább

És tovább

Érzem a havat

mi talpam hűti

Értzem a ködöt

ahogy bundámba mar

Érzem a szelet

Mely hangokat hoz

Messzi hangokat

Mik régmult

Történeteket regélnek

És mi hallgatjuk

S suhanunk

Tovább

Mindig tovább

Árnyékunk takarja a földet

Ott van ni!

És már el is tünt

Kik vagyunk hát mi?

Mi vagyunk

Kik suhannak

Kik sosem állnak meg

Mi vagyunk

Kik Lúna dalát

Éneklik a téli égbe

Mi vagyunk kinek

Füle rebben

Szeme csillan

Mi vagyunk

Kik vigyázzák álmod

Miközben alszol

Mi vagyunk

Kiket mindig látsz

És sose

Kik vagyunk mi?

Mi vagyunk

Kik suhannak

S vadásznak

Mi vagyunk

Kiktől

Terregnek

Az éjj rémei

Mi vagyunk a suhanók

farkas

sokan kérdezték már h mért szeretem az alakváltókat a vérfarkasokat, oroszlánokat, tigriseket. sokan nem értik, h mért. mert a legtöbben ha választhatnának inkább vámpír, cyborg bármi lennének, de én soha és mindig is az alakváltásról álmodtam, h az ember gondolatai fúzionáljanak egy állat képességeivel, erejével,természetes fegyverzetével, de nem ez a fontos hanem az h egy ember elmélye eszméji, egy állat nemes szívével kombinálódjanak,sokan (mindenki) azt hiszi azért szwereem őket mert nincs hozájuk fogható gíóyilkoló, és zúzó élőlény amit kitaláltak, h egy ember állat rém amalgám micsoda erő és kegyetlenséget tud véghezvinni, igen ez is beletartozik, de nem ez a fontos, ember vok és gyarló az eszem még hagyján, de a szívem az gáááz, érzelmek, mint irigység, gyülölet, vagy az elme betegségei, ezek mint a mi gyengeségeink, azt hiszi mindenki h csk mert egy féltonás 3 méteres szörnyetegé tud válni akkor minsent megtehet? neem ha az ember egy állatközelibb lény lesz akko megváltozik a szíve az érzelmei, a lelke a szelleme, máshogy látja a világot, tisztábban, mélyeben, már igaz h az erejük az ami megfogott de végül rájöttem h nem! nem az erő miett legalábbis nem a testi, hanem a lelki a szelemi erejük nyűgüz le. mertmit ér egy ember ha át tud változni egy ilyen irtózatos gyilkológéppé? ől, zúz, ezt ember nem tudja felfogni, és ezért az alakváltók se nem emberek se nem állatok de mindkettőnél többek, sokkal többek

válaszok?

há mégis megvágtak tájtörin ami nemcsak idegesítő de alapot ad anyámnak h az életemet pokollá tegye... mindegy majd kövi félévben. gáááz, ez a szigorlat fájt.

áldás

noshát holnap megyek szigorlatozni tájtöriből éss félek, meg nem, mert tudok h átmegyek
ÉS KÉSZ!!!! de egy kis álédást rituálét írok most ide.
Éjszín szárnyaim repítsetek
Magasra, hol a helyem van
Fenris farkas őrizze lépteim
És Thór adja erejét
Hogy mint szentséges Mjornijt foghassam
Legyen Loki ki eszemet élezi
És végül Gávryel
Te ki bennem élsz
Legyünk most egyek
Add erőd
Önts belém bátorságot
És együttesen adjuk meg nekik amit kell
Legyünk diadalmasak
Nem kell szerencse
Mert mi együtt tudjuk
És megyüttes erővel
Átvészelünk minden akadályt
Ölelj hát magadhos harcostárs
Démon ki bennem él
És vezessük győzelemre
Fáradt lelkemet
Feszült idegeimet
Hozzuk elő a tudást
Melyér megharcoltam
És mutassuk meg mindenkinek
Hogy Mészáros Csaba/ Gávryel
Nem egy porszem, kit el lehet taposni
Nem, mi vagyunk akik taposunk
Nem tudom mi a jövő
De jöjjön mert most már várom
És felkészültem szálok szembe minden ellennel
És álok alébe minden bajnak
És győzedelmesekedem minden kihívás felet
Mert megértettem
Hogy nekem győznöm kell
Csak erőt és bátorságot adj
És legfőképpen nyugalmat és
Hideg racionális fejet
Legyen eszem
Karmaid éle
Mely belemar mindennkibe
Ki megkérdőjelezi tudásunk
Eszem élével
És tudásom erejével győzedelmes leszek
Átmegyek ÉS KÉSZ!!!
Mert mi vagyunk Csaba/Gávryel
Most és mindörökké

miért?

sok dolog jár mostanában a fejemben, hah nem is tudjátok mennyi, először is rendbe kell tennem magam... belülről, a lelkemben, túl nagy a káosz, oly sok mindent tettem és tehettem volna, oly sok kérdést kell feltennem magamnak, az első h mért,mért csinálom úgy az egészt, h mért akarok máshoz hasonlítani, h méert nem tom magam elfogadni, elfogadni? ha még csakaz lenne, mért gyűlölöm magam? mért nem tudok belenézni a tükörbe? hisz mindent megtezek amit lehet, de ez nem elég, a minden sosem elég hihi, egy porszem vok tudom, de azt akarom h igenis nagy legyek, h elismerjenek, h megmutassam most akár szigorlaton is h nem vok egy senki, h több vok, h nem egy 2 essel kúszom át hanem diadalmasan, de most nem egy fránya szigorlatról van csak szó, ahol tudom h megtanultam és menni fo mert átmegyek ÉS KÉSZ!!!! de mégis félek, mért persze most nem ez a lényeg, hanem a miért kérdésről, mért csinálom. siker? hatalom? nem ezek számomra csak szavak nekem az kell h bebizonyítsam, bebizonyítsam? de kinek? anyámnak, nagyapám nimbuszának? a világnak? nem magamnak akarom, magamnak akit anyira gyűlölök, hogy már a gondolat is fáj, akko mért, ha ennyire gyűlölöm magam akko mért folytatom ezt az egészet? mért nem adom fel? mert én én vagyok és megesküdtem magamnak, h sosem adom fel, most se fogom, soha, de néha oly nehéz betartani oly fálydalmas,mért? oly sokat vesztettem,oly sokat gyászoltam, h más már rég feladta volna de én nem,akko mégis mért kételkeem örökké? mért félek? s mért adom közben a bátrat, a keményet, akire felnéznek? mért tartom a lelket sokszor csak a jelenlétemmel másokban? mikor magamban sem tudom néha, mért? sokszor oly könnyű lenne összeesni és elsírni magam égre emelt arcal, és ősszegömbölyödni egy sötét sarokban,oly sokszor tettem volna meg mégis még lyenkor is tudok mosolyogni hisz Dante írta " furcsák vagyunk mi emberek, hisz akkor ís sírunk mikor nevetünk" mennyi könnyet rejtettem már el istenem, és mért? h erősnek látszak? kinek? a világnak? mért? még ilyenkor is segítek másokon és jól esik látni az örömüket, de mért? mért kell ez nekem? h jobb legyen a közérzetem hisz a tükrüt most se seretem néznia bestia mely bennem van egyre erősebb, és nagyo, lassan elemészt,de mikor belül találkozom vele látom a szeméban a kérdést, mért? mért csináljuk?h jobbak legyünk, legendásak? nemtom néha kimegyek egy sziklára egyedül mint nemrég és lök ott, és szemlélem a világot, érzem ahogy pulzál, ahogy megszólít az élszaka, a vinar,de mért? mért teszem ezt? mért? amíg ezt le nem tisztázom magamban sose lehetek teljes értékü, csak fél ember,

what the fuck

háát a törivel még nem békültem ki... utálom és szeretném ha vége lenne, és át fogok menni ÉS KÉSZ!!!!!!!!nos rájöttem h mi az én bajom. nincs nekem ellenfelem, se példaképem, olyannyire elkényelmesedtem és megelégedtem magammal h el is felejtettem már milyen is egy jó kis versengés, de tényleg, amikor valakit mindig le akarsz gőzni, gyorsaság, erő, ész, mindezekben egy velem egyenrangu kell, akivel egészségesen versenghetek, aki méltó és kemény ellenfél minden téren, jaa ez kell nekem,de ilyen nincs, merthát lássuk be nekem ezz kel ellenfél, aki miatt jobb akarok lenni, de ilyen nincs:( gááz, mindegy,
met basszus semmi nem tud igazán fellelkesíteni, és ez szánalmas ááá itt idegesítem magam mikor van elég bajom,, tiszta őrült vok, de tényleg úgy szeetnék egy erős alakkal és a fe fegyvereimmel, és egy iszonyatos dragonballosat zúúzni, vagy mint ahogy Kenpachi bácsi csinálná:))))

.............fuck mindenkinek

fuck elegem vaaan, basszus nem a tanulásból már hanem ebből az egész szar kibaszott dologbóól, elegeeeem, minenőől, nem elég h tanulnom kell és már csak nem is a a lelkesedésem, nem az elszántságom, nem is az h vérszemet kaptam, már az idegbajom se segít az egyetlen ami miatt folytatom az az elhatározásom h átmegyek ÉS KÉSZ!!!!!!! könyű mondani heh:) már egy dolog miatt járkálok és tanulok, az az erőm, eskű már csak a fizikai erőm tart talpon..az energiám!! és h még szarabbul legyek anyám megint bekattant és félig tanulok félig vele űvöltözök, már tegnapelött berekedtem, ugyh mesze nehezitett a környezet... mértis lene könnyített hah! basszaeeeeeh elegem vaaaan, eskö egyszer megölöm, és mindenkit aki az utamba álll hörr erre tegnap felhív 2 barátom is h ki vannak készülve segítsek, merthogy ééén mindent meg tudok oldani szerintük, az egyiknek családi gondjai vannak a másikat elhagyta a barátnője, és mind nekemnyavajog, persze nem küldtem őket el a fenébe de menjenek oda!!!!!!!!!!!! nem vok segélyszervezet , én is megoldom a magam problémályát van elég, oldja meg más is!!!!!!!!! mindegy a kedvem szar de nagyon, az eyetlen dolog ami felvídít és normálisan tart az a kávé basszus! rászoktam a cukor nélküli kávéra, alvás csökkentő me mindn, meg az h esténként olvashatom kedvesem betűit msnen, ez sokat jeleni, de másmiatt nincs okom jókedvűnek lenni és 25 olyan távol és olyan közel van, közel mert még nem tudom tökéletesen a dolgokat, távol mert túúl akarok végrae lenni rajta mielött teljesen bekattanok, na pápá

kikészűlősdi

há nem mondhatnám h a toppon vok, sztem a lelkierőm tart még életben. de most komolyan, ez a töri egyszerűen egy vicc épp arra készülök h a legendás röri szigorlatot tegyem le rögtön elsőre, és nem hiszek magamban pedig sztem többet tanulok mint más és a szervezetem kezd hozzáeddződni, :) egyre jobban fogyok hihi véégre, lemgy a pocak legalább egy kicsit, kettö az alvásról is kezdek leszokni, rászokni a kávéra, komolyan egyre betegebb a dolog de akko is átmegyek ÉS KÉSZ!!!!!!!!!

levizsgáztam...

3 as lettem filóból :)) szupeeer. most pedig ezerreél tenulhatok törit ezerre juhúúúúúúúúúúúúúúú akig várom már h folytassam, és ez most nem vicc. mert kegyetlenül át fogok menni ÉS KÉSZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! és tudjátok mit ebben sokat segít h visszanyertem az önbecsülésem és az h van egy csodás kedveseeeem:DDDD

filó

el sem hiszem h ilyen címet adok... ahhh mindegy ma vizsgáztam filóból ... kemény 6 an voltunk mint a gonoszok áfa után. megírtuk kemény 20 perc alatt erre a tanár arra hivatkozva h nincs ideje nem javította ki ott elöttünk ami kb megintcsak 20 percbe került volna.. igyhát azt mondta majd fenn lesz neptúnon hétfőn 9kor azt mehetünk beiratni délre.. ezt a kibaszást és emberi lustaágot há komolyan.. na mindegy Anikó szegényen kívül aki sokat tanult rá a banda átlagosan másfél napot szentelt eme műveletnek, volt jobb dolgunk is..nem érdekel átmentem ÉS KÉSZ!!! tegnap voltunk Kedvesemmel 4 hónaposak, és magpróbáltam, meglepni szegénykét aki mint egy királykisasszony a kastélya rejtekében a történelem igájában szenved:(( ígyhát az ő hős lovagja ( félreértés ne essék az Én vok) kötelességének érezte h mégha csak egy kis időre is de kimentse szíve hölgyét eme undok tudomány karmai közül, természetesen fegyverem rózsa volt:)) és remélhetőleg sikert is arattam:))) hisz VISSZA KELL CSÁBÍTANOM SZIVEM HÖLGYÉT HA MÁR ENNYIRE ELCSÁBÍTOTT ENGEM:))))

örökség

tudjátok ma nagyapám hagyatékát ültettük el. Egy jó halom különleges borostyánt a sírjáról. egy kölünleges alfajt egy különleges embner sírjáról. és amikor elültettük a családnak valahogy megváltozott a hangulata gyászosabb lett. És visszaemlékeztek, és mintha tényleg más lett volna a tevegő, nemtom. A lényeg h nagyim megerősítésével mamám könnyek közt azt monta nagypapánmnak mintha az úrnához beszélt volna, hogy itt az unokát aki mindenben olyan mint te és olyan is lesz... stb. Nos ez valahol nem stimmel, meg úgy az egész nem stimmel, nem ismertem egyik nagyapámat sem, sem sokminden rokont akit mások ismertek, csak hallottam legendáikat. A nagyapám egy tényleg legendás ember volt:) magas, szép, nemes, erős hahh hihetetlen ereje volt, olyan akivel nem mertek kikezdeni. Igazi hős, megmentő akinek jó volt a szíve és igazán nagy lelke volt, pedig háborúk közt jött létre és nem ismert mást csak a harcot, egész élete harc volt, és mégis egy csodás ember lehetett, csodásan rajzolt, művész volt, küzdősportolt, csodás apa volt, férj, elsőrangu harcos és a legtökéletesebb uriember, bálok dicső lovagja, aki lovasgárdista volt Horthy seregében, emellett tervezőmérnök volt. istenem de megismertem volna... és erre azt mondják h olyan vok mint Ő? h a hagyatéka valólyában én volnék? aki továbbviszi a képességeit.. én? ez egy vicc kall h legyen, és eléggé mélyen érint, egy ember akit nem ismertem soha de mindig csodáltam, és most azt kell hallanom h olyan vok mint Ő? bocsi gyerekek de ez kiborít egy kicsit, Ő legendák embere egy csodás ember, én nem vok és nem is leszek soha legendák embere , nem vok se nemes se jó, bármennyire is szeretnék az lenni, erre még a szomszéd aki matekos sem hagy békén , mert lát bennem valamit, h komoly ember vok szerinte, a ket amit megcsináltam hőssé tett egyesek szemében, lehet h az vok, de akkor mért? mért van ez a szórító érzés itt benn a lelkem mélyén melybe még maga Gávryel is beleremeg? a hiány érzése? mért?de ez akkor sem stimmel, nem szoktam magam igazából másokhoz mérni csak ritka esetekben, de Ő mindig kivétel volt, na mindegy, pááá

:))))))

ÁTMENTEEEEEEEEEEEM MATEKBOOOOOOOOOOOOL:):):))))))))))))))))))))))) mának ez csopán egy vizsga, agy a sok közül. De nekem... nekem nem nekem ez egy örök elllenség volt, ami 2 évet elvett az életemből, 2 ÉVET!!! és most letettem:) most jön a többi vizsga....

újjév

há eltelt ez az év is, sok szívásaal, és sírással, de mégtöbb örömmel és, szeretettel:). sokminden történ tavaly azt se tudom már mennyi minden, de mindenek között a legfontosabb kedvesem volt, ki örömmel és reménnyel ajándékozta mag életem:)))))))))))) s aki immár családunk tagja lett:DD ki itt töltötte velünk a szilvesztert, és életem legjobb szilveszterével ajándékozott meg:) nos h mi lesz a jövő évben? ki tudja? kit érdekel? az ösztöneim majd vezetnek az úton mely számomra rendeltetett, s legjobb tudádom szerint fogom járni, lesz megint szívás, sírás, de mégtöbb öröm és szeretet is, mert ez az élet. és legjobb tudásom szarint, míg erőm bírja fogom járni, mert csak így éri meg. s míg éjszín szárnyaim bírják sose fogom feladni, sohaaaa!!:)))