örökség

tudjátok ma nagyapám hagyatékát ültettük el. Egy jó halom különleges borostyánt a sírjáról. egy kölünleges alfajt egy különleges embner sírjáról. és amikor elültettük a családnak valahogy megváltozott a hangulata gyászosabb lett. És visszaemlékeztek, és mintha tényleg más lett volna a tevegő, nemtom. A lényeg h nagyim megerősítésével mamám könnyek közt azt monta nagypapánmnak mintha az úrnához beszélt volna, hogy itt az unokát aki mindenben olyan mint te és olyan is lesz... stb. Nos ez valahol nem stimmel, meg úgy az egész nem stimmel, nem ismertem egyik nagyapámat sem, sem sokminden rokont akit mások ismertek, csak hallottam legendáikat. A nagyapám egy tényleg legendás ember volt:) magas, szép, nemes, erős hahh hihetetlen ereje volt, olyan akivel nem mertek kikezdeni. Igazi hős, megmentő akinek jó volt a szíve és igazán nagy lelke volt, pedig háborúk közt jött létre és nem ismert mást csak a harcot, egész élete harc volt, és mégis egy csodás ember lehetett, csodásan rajzolt, művész volt, küzdősportolt, csodás apa volt, férj, elsőrangu harcos és a legtökéletesebb uriember, bálok dicső lovagja, aki lovasgárdista volt Horthy seregében, emellett tervezőmérnök volt. istenem de megismertem volna... és erre azt mondják h olyan vok mint Ő? h a hagyatéka valólyában én volnék? aki továbbviszi a képességeit.. én? ez egy vicc kall h legyen, és eléggé mélyen érint, egy ember akit nem ismertem soha de mindig csodáltam, és most azt kell hallanom h olyan vok mint Ő? bocsi gyerekek de ez kiborít egy kicsit, Ő legendák embere egy csodás ember, én nem vok és nem is leszek soha legendák embere , nem vok se nemes se jó, bármennyire is szeretnék az lenni, erre még a szomszéd aki matekos sem hagy békén , mert lát bennem valamit, h komoly ember vok szerinte, a ket amit megcsináltam hőssé tett egyesek szemében, lehet h az vok, de akkor mért? mért van ez a szórító érzés itt benn a lelkem mélyén melybe még maga Gávryel is beleremeg? a hiány érzése? mért?de ez akkor sem stimmel, nem szoktam magam igazából másokhoz mérni csak ritka esetekben, de Ő mindig kivétel volt, na mindegy, pááá