lét

hát eljött a blog ideje(így egy jóóo idő után..) és most szeretnék bezélni atzok után h leírom mit is csináltam az elmúlt kb 20 napban, vezettem szarul, mert kell plusz órát vennenm, voltam elsősegély tanfolyamon, koncerten, előadást tartottam, rajzot adtam le, szerettem páromart, és voltunk a Macskákon:)) ezek csodásak voltak, meg nem annyira csodásakis voltak köztük, de a lényeg amiről írni akartam nem ez hanem a létünket befolyásoló dolgok, h mindannyiunknak megvan a maga keresztje, a maga átka, mely rányomja nélyegét egész létére, életére, van akinek, az átka, a munkahelyekkel vsló problémája, van akit a szerelem terén súlyt az átok, mások saját lényüket nem találják, s megint mások a hitüket vesztették el, egyik sem jobb, vagy roszabb mint a másik, szimplán más, de mindegyik úgyanakkora és hasonló sötét árnyékot vet mindannyiunk életére. de vajon ezek az árnyékok, ezek az átoko, nem e törpülnek-e mások problémáihoz képest? a konkrét példa, volt egy öreegúr aki 3 nappal ezelőtt az örök vadászmezőkre költözött, volt neki egy kutyája, az egyetlen társa az életében, mert a két jómódú fia szégyellte és kirugta az otthonából, a lényeg h egy hontalan ember meghalt, ezer ilyen van, de belegondolva nem e törpül el a mi fájdalmink az övéhez képest? nem e olyan dolgok ezek melyek bár valósak, és igen komolyak, de mégis felnagyítottak egy picit? lehet h magunknak kreáljuk asaját bajunkat tudat alatt? hogy mi is mártíromságban élhessünk? hogy a megoldás néha oly köünnyű lenne, de nem találjuk, vagy nem akarjuk találni? ezekre a kérdésekre mindenki maga fogja megadni a választ, a vicc az h az öreg bácsi mosollyal az arcán távozott, semmilye sem volt, mindent elvesztett, egy gyönyörű kutyát kívéve, és egy embert akit barátjának hívott, a kútyát persze életében mindeni meg akarta szerezni mert egy pedigrés különleges állat volt, de sz okmányait a legjobb barátjának adta, aki próbál vigyázni a kutyára.. a baj az h én is csak így írok róla, pedig nem enek kéne történnie, hisz egy ember, egy jó ember halt meg, aki mikor kelet még nekem is segített.. bármely hánattatott is volt a sora, es a baj az h ezren millióan mennek el naponta, szegények, öregek, stb, névtelen senkik kiket a világ már rég eltemetett,de közben mindenki elfelejti, hogy nagyon is éltek, szerettek, voltak álmaik, s végül mindezektől, megfosztva, elfeleddve, megalázva mentek el, lehet h csak én vok most szenimentális hangulatban, de sztem ítt valami nem stimmel, bennünk nem stimmel de hát ilyen az élet

hujh

noss mik is történtek a közelmultban hhm hát pl híbátlanul letettem a kibbaszott kreszt:)))) és rendbehoztam a lelkivilágomat, av kertépszerket egy 9 óra alett megrajzoltam:)) most jön a kövci, Kedvesemet szeretem mint még soha, megvettem tündérkémet ami gyöníyörű meglepő módon még papámnak is teccik, sokmindenre költöttem el a pánzem de sztemjón és számomra értékes dolgokra:)) mentem dolgozni kedesemmel és naggyon jó pénzéert sokar dolgozunk egy kedves öreg néninél, csak má nagyon be zeretnénk felyezni, csakhát közbeszól sokminden, ja és nemutolsósorban vezettem bvazzeg vezetteeeem el se tudom hinni, nem vok a pálya ördöge messze nem de vezettem bazzeg és ez a lééényeg, ááááááá juuuhééjjjy