lét

hát eljött a blog ideje(így egy jóóo idő után..) és most szeretnék bezélni atzok után h leírom mit is csináltam az elmúlt kb 20 napban, vezettem szarul, mert kell plusz órát vennenm, voltam elsősegély tanfolyamon, koncerten, előadást tartottam, rajzot adtam le, szerettem páromart, és voltunk a Macskákon:)) ezek csodásak voltak, meg nem annyira csodásakis voltak köztük, de a lényeg amiről írni akartam nem ez hanem a létünket befolyásoló dolgok, h mindannyiunknak megvan a maga keresztje, a maga átka, mely rányomja nélyegét egész létére, életére, van akinek, az átka, a munkahelyekkel vsló problémája, van akit a szerelem terén súlyt az átok, mások saját lényüket nem találják, s megint mások a hitüket vesztették el, egyik sem jobb, vagy roszabb mint a másik, szimplán más, de mindegyik úgyanakkora és hasonló sötét árnyékot vet mindannyiunk életére. de vajon ezek az árnyékok, ezek az átoko, nem e törpülnek-e mások problémáihoz képest? a konkrét példa, volt egy öreegúr aki 3 nappal ezelőtt az örök vadászmezőkre költözött, volt neki egy kutyája, az egyetlen társa az életében, mert a két jómódú fia szégyellte és kirugta az otthonából, a lényeg h egy hontalan ember meghalt, ezer ilyen van, de belegondolva nem e törpül el a mi fájdalmink az övéhez képest? nem e olyan dolgok ezek melyek bár valósak, és igen komolyak, de mégis felnagyítottak egy picit? lehet h magunknak kreáljuk asaját bajunkat tudat alatt? hogy mi is mártíromságban élhessünk? hogy a megoldás néha oly köünnyű lenne, de nem találjuk, vagy nem akarjuk találni? ezekre a kérdésekre mindenki maga fogja megadni a választ, a vicc az h az öreg bácsi mosollyal az arcán távozott, semmilye sem volt, mindent elvesztett, egy gyönyörű kutyát kívéve, és egy embert akit barátjának hívott, a kútyát persze életében mindeni meg akarta szerezni mert egy pedigrés különleges állat volt, de sz okmányait a legjobb barátjának adta, aki próbál vigyázni a kutyára.. a baj az h én is csak így írok róla, pedig nem enek kéne történnie, hisz egy ember, egy jó ember halt meg, aki mikor kelet még nekem is segített.. bármely hánattatott is volt a sora, es a baj az h ezren millióan mennek el naponta, szegények, öregek, stb, névtelen senkik kiket a világ már rég eltemetett,de közben mindenki elfelejti, hogy nagyon is éltek, szerettek, voltak álmaik, s végül mindezektől, megfosztva, elfeleddve, megalázva mentek el, lehet h csak én vok most szenimentális hangulatban, de sztem ítt valami nem stimmel, bennünk nem stimmel de hát ilyen az élet