
Fellvirradt hát a vörös nap
Háború jelét mutatja
Elérkezett végre
Végre
A harc mely mindent
S mindenkit megmérettet
Véresen süt le a nap
A hadak útjára
Gyűlöletes fénye bevílágítja
Kétes dícsőségük fényét
Szárnyak s páncélok
Sorakoznak az angyalok
Vezetőlyük Mihály
Ki bölcs, s végelenül büszke
Csillog més köztük is
Mellet Rafael ki ádáz
S kínzásban kegyetlen
S a hadakat bősz Uriel vezeti
Kinek szárnyavége véres
Szeme színe már
Rég az őrület homályába vésze
Vérben gázonak csizmáik
Koponyok hegyein lépked
Mérföldes lépteiktől
Angyalok segere tapossa ma e földet
Számuk ezer, millió
Zeng a föld s ég
S e nap pikkelyekre világít mostan
Megcsillan gonosz felületén
Roppant karmok
Válynak a roldben
Csontok roppanak súlyúk alatt
Farkak csapkodnak
Sárkányok hordái közelednek
Torkuk tüze még a felhőket is elemészti
Sárga szemük vadul csillan
Vérszagra gyűlnek
Halált akarnak, osztani és kapni
Ezüsz, vörös, fém, vizi
Sorakoznak, a törszek
S elöle megy véres méltóságában
Magya a sárkánykirály
Szárnya eltakarja a véres napot
Árnyéka sötétségbe borítja a földet
Bölcs szemeiben ősi láng ég
Gyűlölet mi e lángot élteti
Agyarai küzűl oly ősi átkot szór
Mit emberfia més sosem hallott
Halld hangom ó bölcs Mihály
E szent napon elsöpröm angyali szogáid
S a saját karmommal hasítom ki szíved
És eszem meg
Légy átkozott angyalok királya
De ezt a földet nem hagyod el élve
S csap farkával nagymérgesen
Megindulnak hát a sárkányok mind
De ellenük az angyalsereg is dárdára kél
Az eget roppant szárnyak csaopkodás teszi szelessé
Szárnyik erejétől orkánok születnek
Lépteki nyomány hegyek pusztulnak
Oly csapások érik őket
Melyek akár a világot is elvágnák
Gigászi karmok mélyednek angyaklhúsba
S éles agyarak tépik azt
Csillogó pengék hasítanak sárkányhúst
Lelket és testet kínozván ezzel
Kénköves sárkánytőz perzseli a földet
Elhamvasztav mi útját keresztezé
Legyen az élő vagy holt
Nincs ki megállna sárkányok tüzével szemben
A bősz sárkánykirály ezrével nyeli az angyalokat
S megál elötte Uriel ki legerősebb e földön
Enyém lészen szíved sárkány
Elragadtad tőlem kedves testvérem Gávrielt
Miattad lett Abyss lakója
Őllek hát haragom haragjával
S te haljál halálnak halálával
Nem te kellesz nekem kutya
Kit testvére láncon tart oly őrült
Testvéred bölcs volt s nem bolond
S ti számüztétek, mer oly vakok vagytok
Főleg te Uriel
Te ki nem lát már a vértől
KI a nagyobb szörny ó angyalok fejedelme?
Én ki sérkényok seregét vezetem?
Vagy te ki angyalok ezreit teszed démonná
Gyülöletes vérszomjaddal
Ezzel a két ádáz harcos egymásnak megyen
Csatájuk alatt a gyűlöletes nap
Hét ízben adja át helyét szelig hugának
Csodaszép lúnának
S hétszer veszi vissza véres trónját
Ám Uriel ki legerősebb e földön
Nem tud megállni a sárkánykirály elött
Ki kegyelmet nem ad néki
S teremtőjéhez küldi azon nyomban
De Uriel utolsó erelyével felüvölt
Légy örökké átok fogja
Sárkányok királya
Végem okoztad így én is végzeted lészek
S ezzel szent kardját a sárkány szívébe vájja
Oly erővek h kettéhasad az ég
S felüvölt sárkányok királya
Hangjától megremek a világ
Az összes világ
Mihály lásd megöltem testvéred
S vértköpve Mihályra fordítja ősi tekintetét
Bár igéretem nem teljesíthatem
De nem lészek adósod
Átkom megfogant mint testvéredé is
Gavriel eljő érted s megbosszul
Te voltál ki ezreinket levágtad
S ki saját néped ezreit káthoztattad halálra
Tudd h új faj fog születni testükből
Kik megizlelik vérünk
Azok soha többé nem létezhetnek majd e nedü nélkűl
Bölcs Mihály odasétál könyedén
Léptei kecsesek s nesztelenek
Mégis beleremeg ég s föld
Szeméből süt a bölcsesség s a hideg
Megölted testvérem de sorsod neked se lészen más
Az Abyss már vár reád
Szeme hideg fénnyel csillan
Sárkányok királya féld szavam
Halálodban sem lesz nyugtod
Ezzel jeges tűz izzik fel szemében
S isteni lángja sujtja halálra sárkányok királyát
Kinek szeméből kihúny fény
Lágy szellő fú, s vére tollakat szállít
A csend mi lészen a halál csendje
Mihály szomorún tekint le testvérére
S hideg tekintetét végigfuttatja a tályon
Síri csend honol ott hol a csír az úr
Nemm maradt egyetlen sárkány sem
Mi élet tűzét hordozná
De angyal sincs már ki életet lehellne
Szemében könny csillan mi ráfagy gyönyörő orcájára
Mert sír ez a melyben harcosok nyuszanak
De nyugalmuk nem békés
Mert e sír emlékmű
A gyűlőlet s harag emlékműve
Halók nyögése sincs, se élők sirámai
Csupán a szellő fúj h elvigye messzi tályakra
E szégyenletes csata hírét
Mi módon ölték le egymást sárkányok s angyalok
Nem maradt élő a földön
Immár a halál s az elmúlás az úr itten
De Mihály szemében csupán egyetlen mondet csillog
Mely hideg szemét baljós árnyal festi be
Gavriel eljő érted és megbosszul...
Mélyen a föld szívének árnyékában
Az Abyss hömpölygő habjai közül
Kacaj hallik
Gonosz és gyűlöletes
Igen testvérem eljövök érted....