ítélet

Sötét trón

Mely véres árnyékot vet

Hol eddig fény járt

Most árnyak uralkodnak

Angyalok ura

Bölcs Mihály űle e trónon

Sőtét tekintete

Homályba vész

Hol angyalok lépdeltek

Most száradt vér festi a szent földet

Angyalok zsarnoka

Bősz Mihály járja e földet

S mániákus szemeiben

Emlékek lánja ég

Körötte ég a menny

Angylok ezreinek

Tetemei alakítják domborzatát

Mint nagy háború mementóí

De Mihály nem látja őket

Szeme előtt más kép lobbanű

S az emlék mely sötét szárnyakon

Mint ősi madár
Szállja meg őrűlt agyát...
Három alak áll

Oly szilárdan mint hegyek

Melyek a világ hajnalán teremtettek

Szárnyaik mint hatalmas palossok

Világokat válaszhatnak el velük

Állnak és néznek

Nézik a sötét alakot ki elöttük térdel

Éjszín szárnyai megtépve de büszkén álnnak

Vértől bordő karmait

Isteni láncok kötözik le

A világot könnyebb lenne felemelni

Mint a menny láncait eltépni

De e sötét lényt

Még ígyís alig tarja vissza örjöngö tombolásától

Arany tincsei közül

Őrült szempár mered rájuk

Szeme fehérjét a sárkányvér már rég deketére festette

Tekintetét a harag már rég átformálta

S most bősz bestiaként méregeti fogvatartóit

Agyarral teli szájából halk hang szálla fel

Szájából sárkányok vérének felhője kel életre

Miért kötöztetek meg testvéreim?

Hisz veletek voltam mindig

Nem öltem oldalatokon ellent?

Nem vezettem oldalatokon seregeket bölcsen?

Miért hát?

S szájából sárkánytűz tör elő mérgében

A három alak közül előlép az első

Szárnyaii vége fekete mint az éj

Szemet őrültek de a büszkeség csillog még bennük

Most szánakozva s megvetéssel néz le reá

Uriel az ki legerősebb e földön

Igen testvérem mellettünk harcoltál

S seregeinket bölcsen s bőszen vezette csatára

Győzelmeid híre bejárta a mannyakat

S a tejútig is eljutott

Ekkor előlép a második

Sötét haja lobban

Fehér szeme izzik

Szárnya rebben

Raphael szóla bőszen

De tetteidet bemocskolta jellemet

Mi nem tudott ellenállni sárkányok vérének

Tudtad jól mi lészen ama angyallal ki sárkányok átkozott vérét issza

Nézz magadra

Te ki egykor legtisztább voltál

Most szárnyai feketék mint az éjj ege teliholdkor

Lelked már rég az őrület és a gonoszság szolgája lett

Áruló lettél s gyilkos

Fehér szemének izzó fénye sötét pupillák kereszttüzében ége hirtelen

Áruló?

Égő szempár mered reá

Áruló én?

Ti vagytok kik árulók

Elárultok mert félitek erőm

S megrázá magát s a láncok megremegnek erejétől

Elárultatok és most félelemből számüzni akartok?

Szánlak titeket, s mindig is szánni foglak

S gonosz nevetés tör ki belőle

Hangjától megremege menny s föld

Nevetése megfagyaszta a szíveket

Erre előlép a harmadik

Ezüst tincsei mint a most esett hó

Szemei mint a kék ég

Mihály lép elő

Szeme már rég nem ég semmitől
Nevetsz?
Kinevetsz minket Szeráfokat?

Halld kát szavam bősz Gavryel

Nincs többé otthonod a mennyben

S nincs nem lésze otthonod többé se földt se pokol

Az Abyss vár reád

Elkerekednek a fekete szemek

Az abyss vár reám?

Oly helyre száműzöl, hol maga Lucyfer is raboskodik?

Szóval így állunk..

S halk hangon átkot kezd fogalmazni

Köröttel a levegő elsöttül

Akkor halld hát szavam Mihály o angyalok királya

Féltedben az abyss mélyére száműzül

De ne hidd h haragom ott az enyészeté lessz

Én nem vagyok mint Lucyfer

Én sárkányok vérét birtoklom

Tűz égesse e hellyet míg el nem enyészik

Legyen minden angyal a lángok martaléka

S pusztuljatok ti is o nagy szeráfok

Csöndet!!

Ordíta fel Uriel

Halgass sárkányok pribékje

Nincs helly itt néked tönné

Eriggy hát

S a három alak körbeállte a sötétség hírhozóját

S hanjuk egyszerre zengett keresztül a mennyen téren s időn

Te Gavryel ki testvérünk voltál

Sárkányok vérét ittad

Légy átkozott,

Ne legyen többé otthonos se göld se menny

Abyss ölelése márt vár reád

Ezzel szent lángok marnak a sötét húsba

Éjjszín szárnyak rebbennek

S a fekete szemek fájdalomban égve merednek mindre

Még visszatérek testvéreim

Még látjuk egymást

És akkor megtudjátok

Mi is a sárkányok ereje

És h mi az árulás bére

S ezzel a sötét alak sikítva eltüne lángok közepette

Csupán éjjszín tolla marad meg néhol
Eme emlék mardossa bősz Mihályt

Angyalok Királyát

S kezét néz mely már oly sok csatát élt meg

De mely mostmégis megremege a benne tartott dologtol

Szeme összeszűkűl s gyűlöletttől

Egy deket toll az mit kezében tart

Nem is

Inkább éjjszín