csüggetség

Mért?
Mért van így?
Fáj
Fáj itt bent
Valami nem jó
Érzem
A tűz mi bennem
Lobog
Mért teszi?
Mért nem
Hagyja már abba?
Mért lobog még?
Mért dobog
Még a szívem?
Hisz nincs mért
Már nincs
Nincs mi hajtson
Nincs mi
Tüzbe hozzon
El kéne mennem
El innen
El ebböl a létböl
Mi már nem adhat
Semmit
Menekülni
Hátat fordítani
Mindennek
És mindekinek
De mégis
Dobog
Mégis lángol
Éget
De mért?
Értse már meg
Vége!
Nincs tovább
Körülnézek
És nem látok
Semmit
Semmit ami éltetne
Semmi amiért
Érdemes lenne
Élni
És mégis
És mégis lobog
Hallom a hangát
Azt kérdi
Feladod?
Mindezek után?
Megfutamodsz?
Ennyi harc után?
Gyáva!!!
Oly sokar harcoltál
Démonokkal mik
Mást elemésztettek volna
Mért égek?
Azt kérded?
Mért dobogok
Azt kérdezed?
Mert én vagyok
A tűz
Mi mindent elemészt
Én vagyok
A láng
Mi mindent éltet
És én sosem égek ki
Sosem adom fel
Meret nem lehet
Mindig van mi éltessen
Mindig van valamiért
Lobogni, élni
Mindig lesz valaki
Akit lehet szeretni
Akiért érdemes élni
Mindig
És ha elveszted a hited
Én itt leszek
Öreg barátom
Nézz úgy mint régen
Nézz az én szemeimmel
És láss
Lásd az életet
Hallgatom
És kinyílik a szemem
Hogy végre lássak
És látok
Látom már
Látom az életet
Látom az emiért
érdemes élni
Amiért mindig is
Érdemes volt
És feléledek
Mint a főnix
Újra érzem az erőt
A tüzet
És hatalmas vagyok
Megint
És újra elindulok
Utamon
Hogy hová visz?
Nemtudom
De egyvalamit tudok már
Azt h mindig van mért élni
Mindig van amiért lobogjon
A láng
Égjen a tűz
Dobogjon a szív
És azt h valaki mindig
Van mellettem
Utam során
Még egyszer megállok
És megszólalok
Hé te tűz
Te vén kujon
Köszönöm h hittél bennem
Igazad volt
Mindvégig
Köszönöm öreg barátom
Hogy sosem adod fel
Sose lobbansz el
Köszönöm
Szívesen mondja ő
Folytassuk hát ott
Ahol félbehagytuk
Fogd meg kezem
És szárnyaljunk
Úgy mint régen
Úgy mint még soha
Gyerünk hát...

És az út újra tiszta