hát igen

hát akartam írni valanmi rettenetesen szar, de nem hittem volna h ennyire gáz lesz olvassátok és sírjatok. ja és megvan a szóbeliiiiiim ZSÍÍÍÍR

elmélkedések

Ülök s kies monitorom bámulám
Mind ősi gondolkodók a tűz
Varázslatos lángjának játékát
Figyelém a közben hallgatám
Ujjaim lelketlen hangját
Midőn a rideg billentyűzet
Betűkkel fedett gombjait verém
S közben gondolatim messze kalandozának
Képzeletem éjszín szárnyán reppenve
S képtelen valék még önön magam
Sem szembenézni azon gondolatokkal
Melyek mélységes mélye oly sok gonddal
S kínnal ajándékoza meg
Nézem hogy betűim megjelennek
E lelket mellőző hideg kép
Antarktiszi képfelületén
Mik valénk mi,
Mi emberek
Mi végre teremtett létünk
A feljebbvaló által?
Azért netán h mi legyünk a satnya evolúció
Még satnyább csúcsai?
Hisz az a tervhez minek létünk köszönheténk
Tartjuk magunk
Hisz rosszabbak valánk mint vírusok
Úgy terjengünk széjjel Földanyánk
Gyönyörűséges testén
Mérgezvén azt
Mint halálos vírus az élő testet
Mint gennyedző seb mely csupán
A fertőzés képességét tudhatja önön erejének
S gondolkodám még megannyi s még azon is túl dolgon
Szavaim bocsássa meg kedves olvasó
Hisz nem költő valék
Csupán mint gyermek az építőkockát
Rakom egymás után a szavakat
De van e erejük e szavaknak?
Melyek elmém folyásának
Teremtettek alakot adni?
Az nem tudhatám
A szavak ereje
Merthogy van
Erősebb mint az ágyú s élesebben vág
Mint bármely penge
A szó ereje nagy
S sebe nem gyogyula
Csupán más szó hatalma az
Mi enyhet adhat íj fájó sebre
Hitem szerint, nem hiszek emmiben
S az elmélkedések is filozófusokra
Kiknek ez kenyere hagyományozom
De néha oly ritka pillanatokban
Mit ez mostani is
Gondolatim határa nem
Számomra határolható
Hisz olvastam én már oly
Gondolkodók művít, kik évezredek
Porlepte távlatából is elmémet szólítják
Hogy mire?
Őrületre, vagy tán alkotásra?
Oly dolgokra é mik szívemhez közel álnak?
Nem
Elmélkedésre
De fogjunk is bele izibe
Hisz fárad ujjam s agyam seb baba
Frissességének erejével forog mostan már
Vajh lehet e hős i oly törékeny
Mint őszi fának levele?
Mi az mi hősi?
A halál netán?
Nem hiszém
Az áldozat
Azt sem hiszém
Pedig van mi hőssé tesz valakit
DE mi lehet az?
Hisz egy hős olyan ki mindenkin segít
S ott van mikor a segély kiáltás hallik
Gyengéd szavai gyógyír
A szív sebeire
Humora a holtat is mosolyra ingerlé
Teste erős a nem hat reá
Sem Zeusz szele
Sem Neprunusz hulláma
Nem fogja se dárda
Se szavak pengéje
Lelke erős s töretlen
A nemesség sejtszinten pulzál énjében
Tudja mit mikor s hol kell tenni
Ilyen lenne hát?
Ennyi csupán?
Oly világban élünk
Ahol kell egy lovag ki ily erényekkel bír
S miért érdekel ez engemet?
Engemet kinek sötétség az atyja
Ki intrikák
S cselszövések mestere?
Oly sokszor mondám magamnak
Hogy napnak gyermeke vagyok
De sugarának első igazi érintése engem álommal tölte el
Lehet hogy Heliosz nagyúr
Nem kívánja arcom látni?
Hisz nem láttam még delelőt én sosem szinte
Átokszerű az álom mi reámtör ekkor
Fénye vakít
Melege fáj
Lehet h magam is az éj gyermeke lennék?
Szárnyim színe erről árulkodék
S mikor most kinézék
Szerető sötétet látok
Hívogat az éj
Mint aggódó szerető
Ki várja párját
S aggódék annak gondolatí miatt
Pedig nem kéne
Hisz ő csupán elmélkedék
Azt mondom ősznek gyermeke valék
De érzém h ez sem szívemből jövő
Hisz tél halált hozó szele
A legszebb gyermekdal mit hallék valaha
S a végtelen tengere hónak
Az hát az én otthonom?
Oda hóz hát lelkem?
Téli éjek mik elringatnak
S fagyos csókjukkal adóznak szerelem oltárán vélem
Oly sokszor gondolték magamra hosszú évek sokaságában
Mint hősre ki tehet valamit
De ily estéken rádöbbenék
Hogy szerepen nem lehet ez
Hisz nemességet csupán hírből ismerém
S gondolatim sem valósak tán
Szemem lát minden
Látja mi volt
S mi lesz
Látja mily hitvány embereknek lelke
Látott már kínt olyt mint tengernek habjai
Látott elkeseredést s oly bánatot
H megszakadá sötét szívem
De miért van akkor ?
Hogy saját szemembe nézni nem merék,
Hogy képen sem tűröm önön tekintetem?
Megmondom hát miért
Oly sokan mondják mily szép az én szemem
H csillogása rabul ejt
S még a férfiaknak szíve is megdobban tőle
De Ők nem látják azt mit én
Nem látják benne a mélyt
Oly mély van az én szememben
Mint Abyss fenekén
S oly sötét
Sötét……
Gondolatim befejezém hát mára
Lennének még sokan fejemben
Kik hírnevet követelnénekDe meguntam eme eszmecserét önön magammal

kjuh

mégis mi a faszt íírjak hhm pedig kéne... ejj a kúúrva gépem még mindig szaar, olyan mint én ergó nem működik rendesen-.- az angol asszem az agyamra ment, már ha ez lehetséges:) beszarás h egy egyszerű szövegtől is be tudok szarni ááááááá mégis miért nincsen önbizalmaaaaaam miért miért miért ááá kit kell feláldoznom az ösi isteneknek h legyen önbizalmam( vagy inkább tudásom?) mingyá nyakamon az írásblii h basszná meg utána meg forgalmai meg szóbeli hát neh mhiszemel h így össze tudtam torlasztani őőket, jó orákulum vagyok de amúgy lúzer :P