az utolsó tánc

Sötét tollak rebbennek
Éj szál a nap alá
S vele együtt megérkezik a halál
Éji köpenye baljós, s bús
Túlvilági tekintete az Abyssba vész
Melyet kies tájon legeltet
Lelke borús, a magányos
Hisz a halálnak is van lelke
S bár poros s aszott
De szíve is van neki
Mely már évezredek óta nem dobbant

Lenéz s tekintete megdermed
Egy virágszálon
Mely utolsó tavaszát nyílja
Egy hattyún
Mely utolsó útját repüli
Egy kincset
Mely végső nyugalmát keresi

Haja sötétebb mint az éj
Melyet valaha látott
Szeme kékje
Mint alkonyat bűvös ege
Ajka mint rózsa
Melyet sosem szakíthatnak le
Mozdulatai mint a szél fúvása
Hangja mint tenger morajlása

Ott táncol ő
Tánca olyan mint víznek folyása
Mint levelek susogása
Mint a csend hangjai
Mint halódó fa utolsó levele
Mint megtört szív utolsó dobbanása
Mint könnycsepp csillanása
Mint az elmúlásnak tánca

S megdobban hát halálnak szíve
Miként látja e csodát
Kit nemsokára karjaiban ölel
Ki sötét köpenye oltalmát kéri majd
Kinek márvány bőrét csontos ujjaival
Simíthatja lágyan s szerelmesen
Kinek ajkát érintheti
Fagyos csókjával

Így hát előjön rejtekéből
Életek elvevője
Abyss hajósa
A nyújtja csontos kezét
S félve, bukástól tartván
A szólítja választottját
Jöjj kedvesem, táncolj vélem s légy enyém
Hisz ki tudná szeretni a halált?
Ki az kinek fontosabb szerelme?
Mint önön élete?
S így mozdulat megreked
A ő kővé dermed
Tette pusztán síró gondolat marad

De ekkor csontos kezét meleg ujjak érintik
A szerelmes illat járja át a levegőt
Csukjája mély rejtekéből
Néz fel holtak ura
S tengerek kékjének kékjében
Csodás szempárban vész el
Szerelmes tekintete

Éji haj omlik köpenyére
Szerelmes szív utolsó dobbanása
Mit arcán érez
Midőn mint réglátott kedveset
Szorítja választottja magához
Forró könnyek érinti arcát
S tenger morajlik
Midőn halál választottja megszólal
Jövök ó én sötét hercegem
Legyen tiéd utolsó táncom

S kezét fogja halálnak
Öleli csókolja
S táncolnak
Táncolnak míg a zene tart
A zene mit életnek nevezünk
A zene mely fényes s oly forró
Most halk, s fagyos
Keringnek, a forognak
Az élet táncának lépteit járják
Az utolsó táncot
Melyet ember csak a halállal járhat

Szívének szerelmes dobbanás
Adja ritmusát
Ritmust, mely halk s szomorú
Oly bús
Oly szerelmes
S csak táncolnak, körbe s körbe
Egymás karjában
Suhog a köpeny
Halálnak köpenye
Itt az idő
Elhallik a zene
Leáll a ritmus
A táncnak vége
Gyere hát kedvesem, s légy enyém
Szól halál
A hangja mint északi szél
Maró, s hideg
Jövök Kedvesem ,hercegem
Szóla mátkája
Kinek hangja mint meleg tenger
A e tenger találkozik itt és most
Északi szél hidegével
S felkorbácsolja az keveredik vele
Vihar támad ekkor
Oly vihar mit emberi szív nem érzett még
A e vihar egy utolsó, egyetlen
Csókban engedi ki roppan erejét
S lány elmegy
Már nem itt a helye
Már a halál szerelme, övé a szíve
Eltáncolta már az utolsó táncát
A táncot melyet
Életnek neveznek