
Véres köd
Sűrű füst
Száll az éjjí égen
Befesetve azt halálos színével
Holtak lelkeit hordván tova
Puszta táj
Se élő, sem holt
Sem angyal sem sárkány
Nincs ki élve lenne e földjén a holtnak
Tetemek hegyei
Mint katedrális mit a hús oltárán emeltek
Holt serege angyaloknak
Sárkánykitály nézi e tájat
Teste haló
Lelke menni kíván
Uriel ki legerősebb e földön
Halálába vitte magával
Mozdulni ereje nincsen
Teste mint hegy
Örökké marad kövé válva
Még nem mehetek el
Még nincs itt az időm
Még nem teljesült be átkom
S halódó agyában sötét gondolat fogan
Ő ki sárkányok atyja
Ki fajt teremtet éltében
Most fajt teremt halálában
S odafordul anyalok holt seregéhez
Legyetek hát ti, átkom s bosszúm eszközei
Megyhalok bár, de bosszúm
Általatok beteljesülésre talál majd
S ezzel sebeiből lángoló vér jöve elő
Kigyóként kúsdzva a kövek közt
Mig holt angyalokhoz ajkához nem ér
S ot befolyik, végig a torkon
Ott felszívódik S rögtön
A holt szív rejtekébe hatol
Ott élet szikráját csillantja fel
Mint parányi nap
Úgy ég e vér
Mint sötét tűz
Úgy lábgol e vér
S lángja dobbanásra készteti
E halálba fagyott szívet
Hívja sötét élet ajándékával
S amez válaszol
Egy dobbanás
S a test megrezdül
Egy dobbanás
S az ajak megfeszül
Egy dobbanás
S a kéz összezárul
Egy dobbanás
S a szárny megrebben
Egy dobbanás
S a szem kinyílik
A szem mely oly sok harcot
Oly sok dicső tettet látott már
Most sötét tekintetés fordítja
A gyászos éjj felé
Majd fájdalom hasít belé
S érzi teste lángokban ég
Lelkét sőtét lángok emésztik el
Remegőn kezeire néz
Kezek mellyek valaha
Élet ajándékát osztottán
Most görcsök közepette
A halál fekete karmaiban fégződnek
A ég a háta
Felnéz s látja szárnyait
Szárnyait mellyek egykoron menny
S fölr egét büszkén szelték
Melyek fehérek voltak
Mint a fiatal leány becsülete
Most tolról tolra
Az éjj színébe emésztődnek
A holtak királyságának színébe öltözik
S minden egyes tollal
Lelkének egy újabb darabja töik le
S ég el a sötétségbe
Látja ezt s könnye kicsordul
De nem könny az mi sötét szeméből kicsillan
Vér az, sűrű és sötétSárkányvér
Érzi hogy lelke lassan elég
Érzi ahogy szelleme, szerelme
Az enyészet fogságába lészen
Sít, fetreng, nyűszít
Testét kínok gyötrik
Az ujjászületés kínjai
Űvölt mérgében s bánatában
Űvölt gyászában
Mert elvesztete a lelkét
De a vér megy sárkányok királyának vére
Túl csábító, s túl erős
Életet ad,
Sőtét életet
Végül föláll, holtak angyalak
S körbenéz
Látja h elhullótt társai mint az enyészeté lettek
S mind feltámadtak
Éjszín szárnyuk mint a halál köpenye
A holt fényében őszó karmaik mint halál kaszája
Angyalok holt serege áll immár előtte
S néznek egymásta
Nézik mivé lettek mivé váltak
Sápedt ajkuk szóra görbül
Miért?
Sötét nyelvük agyarukat nyalja
Miért?
Kérdik
Erre föld reng, s ég zeng
Mert én így akartam
Szóla sárkányok fejedelme
Ti vagytok új népem
Mihály elvette, népemet s életemet
S feláldozte önön népét ezért
Titeket új gyermekeim
Én gyönyörűséges gyermekeim
Anygalok holt serege néz most fel
E hegyre, mely a sárkánykirály
Gyermekeid?
Kérdik bőszen
Igen, azok, én adák néktek új életet
Sötét élet ez, de a tiétek
Ekkor hírtelen mint villám az égen
Roppant fájdalom lessz urrá testükön
Megy görcsbe rándítja őket
Üresség
Ezt érzik, üresség
Mi fály így, itt bent?
Kérdik remegve
Az Űr mi lelketek helyén leledzett
Mondá dörgő hangján az ősi lény
S eme űrt csupán mások vérének vételével
Telíthetitek be
Nekem már idöm nincsen csak kevés
Igyatok hát énbelőlem
S legyetek erősek, s hatalmasak
S angyalok holt serege, ivott
Agyaraikat belemélyesztvén allodó atyjuk testébe
S ittak, itták a sötét vért
Mely élettel adományozta meg őket
S erejük nőtt, és nőtt
Sárkánykirály utolsó lehelletével
Jó utat kívánt új gyermekeink
Éljetek sötét angyalok
Éljetek e földön mint vámpírok
Kik mások életét veszik
Éljetek s teljesítsétek be átkomat
Ezel sárkányok ősi atyja kiadta sötét lelkét
A hideg éjszaka ölelésének
S angyalok holt serege áll felette
Éjjszín szárnyaik elnyeli a hold fényét
Éljünk?
Kérdik, maguktól
Éljünk hát!
De hogyan ? hol?
Bárhol testvéreim
Ezzel anygalok sötét sereg szárnyra kélt
Mint éjji felhő, sötét felleg
A pusztító angyalok elindultak
Hogy új sötét életöket felfedezzék
És hogy éhségüket csillapítsák
Angyalok holt serege
Vámpítok sötét serege lészen immár
Vámpírok a pusztító angyalok