lucifer dala

Üdv halandó

KI most e sorokat olvasod

Kezed közt egy megtört szív

S egy meghasadt elme dalát olvasod

Angyalok királya voltam valah

De letaszítottak

Szent trónomról

Irigységből s félelemből

Én voltam a fény hozója

KI boldogságot vitt

Földnek s mennynek

Én voltam kit isten bízott meg

E nemes sorssal

Bölcsességem hírét

Mennyen s mennyen túl

Angyalok ajkai zengték

Igazságom a menyé volt

S kérdés kétej sosem ért

Éjszín hajam éjjelente

Angyalok szent kezei illették fésüikkel

Szárnyaim rebbenésére

Mennyei seregek indultak csatába

Én én egyedül voltam

Ki uram s teremtőm

Szent térdei elé járulhattam

Én voltam az első kit Ő megteremtett

Én arkangyalok királya

Szeráfok vezére

Mennynek mint királya

Földnek mint istene jártam

Istene kívül nem volt oly úr

Ki itéletét kimondhatta volna felettem

DeVégtelem uralmam felett

Rémséges feleg húzódott

A szerelem rózsaszín fellegge

Mely oly édes volt mint a fellegek bora

A mégis mérgezöbb mint démonok agyara

Lénye szebb volt

Mi valaha mennyben létezett

Lelke tisztább

Mint angyalok karának

Érte s csakis érte

Leszáltam e földre

S feladtam volna királyságomat

Csupán egyetlen percér mit vele tölthettem

Felégettem volna mennyet poklot

Ajka egyetlen érintéséért

S megkaptam őket

Szerelmével elhalmozott

Oly gyönyörökkel ajándkozott meg

Melyekel se menny se semmi nem tudott

De sszeelmem lángja

Mint kedvesem élete

Kihúnyt

Összetört lelkem

S könnyem megfagyott

Miként atyám s teremtőm

Közölte személyemmel

Hogy pokol lett eme teremtés sorsa

Tajtékomban kérdém mért

S mennydörgő válasza

Elmémen a harag rabbságába taszította

Mert angyalok királyának szívét birtokolta

Ez volt bűne

Menyei lábai elöl

A megtört szív fájdalmával léptem ki

S roppan szárnyaimmal

Megremegtetve mennyet és poklot

Elindultam hogy megkeresem

DE bejártam a pokol legmélyebb bugyrait

Démonokkal csatáztam

De nem találtam

Míg végül rémületrs döbbenettel tudtam meg

Hogy tiszta lelke a pokol gőzében szerelmes porrá omlott

Őrület ette agyam

S méreg rágta szívem

Én engyalok királya

Én ki lgerősebb e földön

Hogy merészelte teremtőm

Elvenni mi legfontosabb volt nékem

S a pokol dühébel szívemben

Szállék fel mennyek kapujába

De mennyek kapuja nem nyíla meg jöttömre

Értelmemet a bánat már rég elemészvén

Könnyedén ontottem pörként szét

Menny súlyos kapuját

De mögötte vára

Árulás!!!

Angyalok armadája

Kik titkon irigységük áldozatául estek

S kiket félelmük fennségemtől

Halálos gyülölködökké tésze

Roppan harc kedekedé

Én ki valaha királyuk voltam

Most üldözöttjük s üldözöjük lészek

Testem megannyi sebet szerzett

Menyi pengék végtak isteni husomba

Roppant fegyverek ontották életadó vérem

De bánatom s haragom nak senki nem álhatott ellen

Engyalok ezrei estek el kardom pengélyétől

Tisztító tüzem lángjaitól

Felégettem hát mennyet

Örületem tüzének áldozatai végtelenek

Senki nem álhatott bánatom útjába

De erőm nekem is véges

Végül elfogtak

A négy szeráf ereje együttesenazt mondják még magánál

A teremtőnél is nagyobb

S testvéreim öcséim

Legyűrtek legyőztek

Roppant láncok feszültek testemnek

Mik a menny lángjaival égeték testem

Kardom mi felégeti mennyet s poklot

S mi magába olvaszta a felkőket is

Elhulla s védtelen valék

Gyenge oly gyenge

S a szeráfok kötülöttem állék mind

Élükön Mihályal

Kinek szemében érzelem sosem vala

S ki most angyalok királya lésze

Rideg ajkai kimondják a roppant itéletet

Bűnömért mert elárult az isteni hitet

Az Abyss szerető örök ölelésébe kerülök

Roppan szárnyaim mellyek oly fehérek voltak

Mint a frisen hullot hó

Most egy kivételével feketék votak mint az éjj

Angyalok vérének örök festéke adta nekik gyászos küllemüket

S most tüzes láncok fogták körül őket

De már nem érdekel

Ha ekkora bűn a szerel akkor nékem nincs helyem itten többé

DE még utoljára felnéztem

S véres könnyek közt üvöltöttem szerelmem nevét

S ezzel elnyelt a sötétség

S süllyedtem csak süllyedtem

Most sötétség mi fogvatartóm

Üresség mi kinzóm

Őrületem, s haragom mi éltetőm

S csak süllyedkek mélyebre s mélyebre

DE semmi

Semmi nem tart örökké

Egyszem bötönöm is elenyészik

És Én a fény hozója bevilágítom

És örületem fényével az egész világot elborítom