A hét farkastörzs kezdete

Távol angyalok harcától

Távól sárkányok holtától

Rengett a föld

S zengett az ég

Farkaskirály lépteitől

Ki se nem földi

Se nem szellemi világ sarja nem volt

S mégis mindketőt uralta

Mindkettő az ö vadászterülete volt

Nem volt szellem, s vad

Mi megált volna elötte

Agyarait sárkányok vére mosta
Hisz nekimég maga

A sárkánykirály se volt ellenfél

Egy

Csupán egy ellennfelevolt

Kit nem tudott legyőzni

Ki lassan erejét vette

Halál volt az

Ki farkaskirály felett

Győzelmi tort készült űlni

De farkaskirály nem adtavel

Így szóla halál szötét alakjához

Te, ki éjj sötétjének leplével

S a Hold sarlójával rendelezel

Halld hát szavam

Öreg vagyok már

S Te vagy ki legyőz

De hahh

Jól figyelj csukjád rejtekéből

Mert ha én nem is

De gyermekeim élni fognak

Mert nekik ajándékozom azt

Mi legbecsesebb e világon

Az életet
És új élet megalkotásának művészetét

S ezzel Farkaskirály felüvölte

Hangja messze száll

Beleremeg nap s hold

S a Föld is megált egy időre

H megsirassa a nagy Farkaskirályt

De farkaskirály már nem volt

Csupán köd, s füst

S Halál

Ki csönben űlt s várt

Napk teltek

Majdan évek

Majdan évszázadok

De Halál Csak várt

S várt

Mígy egyszer csak

Nagy Szél jöve

Nagyobb mint amit valaha látott

S a ködből farkas lép elő

Tartása büszke

Bundája fehérebb

Mint a frissen hullott hó

A telihold ragyogó éjjelén

Farka dús, sörénye nagy

Szeme kék mint az északi ég

S hideg mint a jég

Agyara mint jégcsap

Íme hát Farkaskirály elsőszülött gyermeke

A nemes Télfarkas

Majd villám csap

S mennydörgés robban

Vihar jöve

Tombol örjöng

Előlép a második

Pundája fekete mint az éjj

Szeme villám, mi lecsak

Kire veti zordon pillantását

Hangja mennydörgés

Mikor mép roppan a föld

S csattan az és

Zápor hull hangjára
Előjött hát büszke Viharfarkas

Majd morgás hallatszik

S megremeg a föld

Erdők remegnek léptei nyomán

Kiugrik a harmadik

Kinek teste erős, gyors

Bundája vörös

Mint a frissen ontott vér

Karma földet túrja

Szemében vadászat lánjga ég

Hangjától megremeg minden mi él

Vadászok legjobbika

Vadászfarkas vonyít bátran

Majd hármuk mögött megemelkedik az ég

S a köd megmozdul

Majd vékony alakot formál

Hang nem hagyja el ajkát

Kecsesen, libben társai mellé

Mint füstfelhő, mit toppant szelek fújnak

Bunda fedi mi zürke mit a frissen fújt füst

Farka rebben mégsem halják

Szeme csillen mégse látják

Relytélyes Ködfarkas is megjelent

Majd Hatalmas alak

Roppant sörény, emelkedik ki a füstből

És emelkedi éa emelkedik

Mignem mindennyiójuk csak ali ér a bálláig

Hatalmas pofályát a halál üvöltése hagyja el

Mellybe beleremegnek még társai is

Bundáját csikok fedik

Mintha harcban tépték volna

Agyara véres, mintha mindig is az lett volna

Szeme vörös, izzik a harc hevétől

Fenris farkas robban előre

Mögüle éjji alak

Kígyózik előre

Kecsesen mint nemes obeliszk

S gyorsan mint a futóhomok

Bundája mint vak világa

Oly fekete fény nem érhet

Ébenszín szeme sejtelmesen izzik

Sakálfeje bőszen néz az égre

Holtak tudója sivatagok ura

Bölcs Anúbisz toppant nagyot

S végül gúnyos kacaj

Előperdül a legkisebb

Mégis kacajától rázkódik a világ maga

Bundája barna

Szeme sárgább mint a delelő nap

Szökkel, ugrál, hoppan

Mintha csontja nem is lenne

S közben kacag, csak kacsag gúnyosan

Trükkös farkas is melléjük sorol

Így alakult hát

Hogy a nagy Farkaskirály

Ki felett

Csupán Halál tudott győzedelmesekedni

Halálával

Hét gyermekének életet adott

KIk ezen pilanattól fogva

Az Ő örökségét vitték tovább