abyss

Sötét Abyss

Sötét s mély

Mint lelkek sötét folyója
Mit bűnösök lelkeiből kovácsoltal

Út mely a semiből jő s semmibe vész

Börtön hol tizezer lélek síkít

Holt nincs fény

Hol nincs élet

Hol nincs halál

CSak sötétség s mélység

Se szag, se fény

A semmi mely elnyeli a mindent

Bűnösök lelkei kik enyésznek ott

Síkítanak, sírnak, könyörögnek

Hogy kínozzák őket

K öljék meg őket végre

De válasz nincs

Sose volt sose lesz

Mind az enyészeté lesz

A semmivé vál

De mégse szünhet meg létezni

De átkozott lelkek közt is átkozottak

Bukot angyalok serege

Kikek saját társaik itéltek el

S számúztek Abyss bugyraiba

Mint hulló por mely szurokba kerül

Lebegnek anyagtalan

A tudatukat őrület eszi

Lelküket a semmi rágja

Tollaik már nincsenek

A szemü mint üres gömb

Melyet a tekintet már tégesrég elhagyott

De köztük is van kettő

Melyre ne hat Abyss emésztése

Egyik régi lakó

A történelem sűrűjében csupán neve maradt fenn

Lucifer

Tizenkét szárny fekete mint az éjj

Csupán egy közülük mi fehér

Szurokszín haja meztelen testéhez tapad

Arkangyalok legnagyobbika

Ki szerelme miatt fellázadt teremtője ellen

Oly sok ideje

Hogy már senki sem emlékszik rá

Csupán Ő maga

Roppant lánc

Melly a kozmos anyagából lészen

Feszül neki isteni erejének

Elmélye őrült de tiszta

Lelke sötét, már rég a legmélyebb

Gonosszág lobog benne

Ereje hatalmas

Istenekével vetegszik

Roppant szárnyainak suhintásától

Még maga Abyss is megremeg

Gyűlölete sötét napként ég eme átkozott hellyen

SZemei mint az éjj csillagai

Vele szemben más teremtmény

Bukott angyal

Ki sárkányok erelyét virtokolja

Arkangalok bukott hőse

Gevryel

Három szárnya mintsötét leplek

Roppant karmai az árny fényével csillannak

Szemében éjji láng ég

Mint démoni fákják

Eszét mánia eszi

Szívét gyűlölet

Karajga mint foggó katlan

Mi sosem alszik ki

Árulás áldozata

Gyűlölet prédája

Félelem átkozottja

Kit saját testvérei száműztek

Abyss ölelésébe

Itt minden megváltozik

Minden s mindenki

Két arkangyal

Kik valaha bnépük hősei voltak

Most démoni lények

Kiket a sötétség ereje táplál immár

Kik elnyelik társaik lelkét s erejét

Sikolyok s suttogás az

Mi körbeveszi őket

Bösszú mi összeköti őket

Szabadúlni akarnak

És nincs már sok mi erejüket vissza tudná tartani

Türelmük nagy, haragjuk végtelen

Ök Abyss valódi gyermekei

Kiket szerető anyjuk

Nemsokára elenged szerető öleléséből...