ősz

Elmúlt a nyár
S Őszbe hajtja
Fejét az év
S megkezdődik
A színek Karneválja
A kevelek tánca
Ahol a szél muzsikál
S az eső is benéz
Múlik az idő
Múlik a zöld
A átveszi helyét
Sok más szín
Vörös, sárga, barna
És az élet tényleg
Elkezdődik
Van ki úgy tartja
Hogy elmúlást hoz
Szeretett Őszöm
De téved ki ílyt állít
Mert az Ősz aszonya
Életet ad
Szőlőt érlel
Életet ad
A tavasz szenvedélye után
Megérleli az élete
A méhben
És erőt ad neki
A téli születéshez
Az ősz asszona bőkezű ám
Szeretetet ad gyermekinek
Szerelmet
És látom már
Mily csodás az Ősz
Eme évszakban
Születtem én
Eme évszakban
Találtam szerelmet
És eme évszakban
Fogok elmenni is
Ha itt az idő
Ez az év legcsodásabb része
A Helios is máshogy
Süt ily tájban
Ősz asszony
Szerelmes fátylán át
Szinte dereng
De mégis süt, sőt éget ha kell
Ereje teljében
De mégis szerelmesen
Mint egy jó szerető
Ki gyengéden símogatja bőrőd
Ősz egények selyemfátlyán keresztül
S mit hallok?
Szél fú
De melyik?
Észak, nyugat, kelet, dél?
Mely tályék istenei
Fújnak szellőt felénk?
De vélaszt nem kapok
Csak rejtelmes susogást
Szerelmetes süvítést
Més a szél is szerelmes
Ezen évszakban
Mert az Ősz a szerelem
Igazi évszaka
Ahyogy Ősz asszon
Táncol
Szerelmes fátlyával
Borítván be az eget
Perdül, fordul
S libben szoknyája
S fú a szél
Fúja rőt haját
A miközben táncol
Sír
Sír örömében
S eső hull a tájra
Levervén port és mocskot
Megtisztítván a földet
Békét hozón
A beszivárován a földbe
Életete adnak majd
Ha eljő az idő
Az újrakezdéshez
Sétálok magamban
És érzem ahogy szívem doban
Éerzem ahogy égek belül
Ahogy feszít a szerelem
A szeretet
S megállok
És látom a csodát
A csorát mely csak összel történik
A csodát melyet ősznek hívnak
Ez a csoda az ősz asszonya
És szerelme bennün él
És lehull egy levél elém
Lopva nesztelenül
Szinte láthatatlanul
Lehajolok és felveszem
Szárga, szinte vörös
És körülnézek
A látvány mi elém tárul megbabonáz
Belém ég
A színek bálja
A formák kavalkárja
És részese lehetek e
Sürgésnek forgásnak
Csodálom
És csodálatom mindennél nagyobb
Táncolnak a levelek
Vörösek mint a tűz
Sárgák mint a nap
Barnák mint a föld
És rőtek, lángszínek
Bordók s feketék is
Lehullnek ésközben
Utolsó násztáncuk járják
A leggyönyörüb táncot
Eme földön
Van köztük ki csúcsus
Ki kerek, Ki hoszú
Ki pedig karélyos
De ittmint egyek
Mind csábítanak
Mind viháncolnak,táncolnak
Ősz asszony táncát járják
Sürögnek forognak
S közben színesre festik
Eget s göldet
És úgy érzem én is táncra perülnék
Táncolnék velük s őszasszonnyal
De nem
Ez nem az én bálom
Nem az én táncom
S mgyek tovább
Ahoz akivel téncolok
Akit ölelek
A kedveemhez aki vár rám
És magam mögött hagyom
Ezt a csodát
Ősz asszonyt és gyermekeit
Elköszönök hát
Ég áldjon Helios
Ki szerelmedet
Csak fátyolon keresztül láthatod
De sosem adod fel szeretni
Ég áldjon szerelmes szél
Ki Négy égtály bókjait hozod
És ki szenvedélyeddel
Táncra perdíted az életet
Ég áldjon eső
Ki éltet adsz
És összekötöd egyet s földet
Ég átdjon ti levelek
Kik színeitek kavalkádjával
Megfestitek az eget s földet
S az emberek lelkét örömmel
És Ég áldoj
Szeretett Ősz aszony
Legyen táncod mindig ily derüs
Mindig ily varázslatos
Táncolj tovább és légy boldog
És megyek tovább
Tovahagyván e csodát
De elhagyván sosem
Mert ez a csoda bennem marad
Örökre
Benne a szívemben
És megyek
Megyek
Mert vár a kedvesem