vihar

Áll a két harcos
Kardjuk a kezükben
Állnak és várnak
Hogy mire?
Senki se tudja
Hogy miért?
Senki sem tudja
Hajukba kap a szellő
Ruhájuk redőzik
S lágy fodrokat vet
A levelek körölöttük
Angyali táncot járnak
De ők csak állnak
Állnak és várnak
Hogy mire?
Senki sem tudja
Hogy miért?
Senki sem tudja
Felhők jőnek
S az átsuhanó báranyokat
Felváltják morc tesrvéreik
S velük jő a sötétség
S a két harcos áll
Mintha mindig is
Ott lettek volna
Mintha oda
Teremtették volna őket
Vonásaikra árnyék vetül
Csak szemük fénye csillan
Ahogy kardjuk pengéje
Állnak és várnak
Hogy mire?
Senki sem tudja
Hogy miért?
Senki sem tudja
Eső cseppen
És még egy
És még sok
Zápor hull
Összekötvén az eget s földet
Rácseppen hajukra
Végigcsorog fürtjeiken
Beborítja ruhájukat
S misztikus patakokkén
Tör utat a redők ösvénye közt
S rácseppen kardjukra
S a földöntúli csilingelés kiséretében
Végigfut a sepp a pengén
Végig az ívén
Melyet valaha, valahol
Mesterek alakítottak
Állnak és várnak
Hogy mire?
Senki sem tudja
Hogy miért?
Senki sem tudja
Villám csillan
Fenn a sötét égen
Bevilágítva azt nemes fényéval
Mely olyan mint a huló csillag
Bevilágítja a két harcost
Felvillanak vonásaik
Kiemeli mozdlatlanságukat
Csak szemük fénye nem változik
H mi csillan benne?
Senki se tudja
Villanó fénye pengén csillan
Csillanása végigfut a nemes acélon
Végig az élén
Végig a hegyéig
Végig a markolatig
Mely szinte összeforrt
Gazdája kezével
Állnak és várnak
Hogy mire?
Senki sem tudja
Hogy mért?
Senki sem tudja
A jő a vinar
Tombol, dörög, haragszik
Dörgése megremegteti az eget
És megrázza a földet
Fú a szél ki erejével világokat pusztit ha akar
Zuhog az eső mely kitartásával mindent megold
Az éjj sötétja borul a földre s égre
Melyet szilaj villámok világítanak be
Itt van hát
Eljött..
S nem állnak már
S nem várnak már
Hogy mire?
Ők tudják
Hogy miért?
Ők tudják
Árnyék mozdul
Ruha libben
S fodrai elmosódnak
Fürtök úsznek szinte lebegnek
Ahogy a hét harcos megindul
S kard csillan
És csap le
Nagyot csörren
Ahogy találkozik társával
S a hart kezdetét vette
A pengék csilkos tánca
Csap, szúr, véd, hátít, suhint
De nem talál
S a tánc folytatódik
A pengék táncsolnak egymással
Mint egy szerelmes pár
Ki az esküvőjére készül
Szeretik mégis gyűlölik egymást
Villám csillan
Penge csattan
S féne evilágítja a táncot
Mert tánc ez
A halál tánca
Művészet ez
A sötétség müvészete
S a két elek egymásnak lendül
Szemük csillan
Tekintetük ég
A harc szelleme lángol szemükben
Nemes tűz ez
A kűzdelem tüze
És a csata megy tovább
Lábak tánca
Ösztön és tudás együtt
Müvészet és vérontás együtt
A vihar ölelö karjaiban küzdenek
Egymással ketten
Szem nem követheti őket
Erő nem állithatja megőket
Csak a másik
Az ellentettje mégis a párja
S csatáznak, harcolnak
Hogy miért?
Csak ők tudják
Hogy mióta?
Csak ők tudják
Hogy meddig?
Csak ők tudják
Időtlen idők óta talán
S az idők végezetéig lehet
De egyvalamit lehet tudni
Valami amit mindenki tud
Azt hogy kik ők...