Gavryel

Akkor születtem én
Mikor egy lélek megtört
Végleg
Mert szerettei elhullottak
Életelen tekintetüket nem bírta tovább
És összeomlott
H az elméjét ne egye az örűlet
Megszülettem
H el bírja viselni a fájdalmat
Megszülettem
Az nap mikor lelke
Bánattól telin üvöltött
De senki nem felelt
Akkor születtem én
Aznap tépték ki magukat lelkéből
Kegyetlen karmaim
Melyek megsebzik a szívet
És elemésztik a lelket
Aznap robbantak ki Éjszín szárnyaim
Melyekkel körbeveszem és óvom Őt
Aznap nyiltak ki előszőr
Gyűlölettől égő szemeim
És aznap kéltem szárnyra lelkében elösször
Bosszúm szinte már fáj
Én vagyok a pusztítás
Én vagyok a mélység hírhozója
Én vagyok az ki a tükörből visszanéz
Mikor belenézel
Nem tetszik amit látsz? kár
Mert én vagyok a fájdalom
Én vagyok a kín
És én vagyok az igazság
Mely fájóbb mindennél
Húsba vág és csontig hatol
Szárnyalok
Mert én vagyok a fájdalom angyala
Fájdalom és harag szült
És ez tart itt
Én vagyok az erő
Én vagyok a tűz
Mely a vénákban ég
Én vagyok a szenvedély
Mely édessé teszi az életet
Én vagyok a harag
Mely életben tartja a bosszút
Azt mondják a harag forró
Az én haragom mint a jégvihar
Lemetszi a csontról a húst
És nem lehet az útjál állni
Jéghideg de mégis forró
Mint a pokol
Ki vagyok én?
én vagyok Gávryel
Most és mindörökké...